Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Lenko, Július: Hóval befútt (Dénes György fordítása)
mint ez a magányos virág a hómezőben a múlandóságból az örökéletbe nyílik az ablak, mely az éjszaka széttört üvegével elmetszi szavaimat Falum te az én oroszlánom vagy a sivatag rabságában házikóid partizánok seregével teli bunkerek s én boldog vagyok hogy sötétségbe vesző hídjaidon lépdelhetek boldog hogy harangod szíve lehetek amivé a jelen forradalmat árasztó félhomálya változtatott így csak a hős szunnyad vállán csillagos lobogóval nemsokára más csillagrend kering majd egeden s az álmodozásról le kell mondanod futnod kell mint a folyamnak kijelölt célja felé De most álmodj még az idilli esőben s az utadon lépdelőket locsold meg örömmel fehér vásznaddal takard be a szívem mely vérző sebekkel van teli és úgy inegtöppsdt mint régi alma faláda fenekén mégis tudok még szívemmel hegedülni s tudlak még szeretni világomat őrző házam hazám Ha te nem volnál falum elzüllenék bizonnyal s mint a terméketlen fa állnak a mezon ha te nem volnál belőlem tüske nyílna mely felvérzi a madarak pihés mellét s elrejti a gyilkolni vágyók csapatát De te itt vagy velem mint a homlok mely gondolatot fakaszt mint a szellő amit belehelek Úgy fogy el lassan a telem mint lapjai a könyvnek melyet olvasok mint világűri állomásokra csattogó vonatok rohannak napjaim a viharok agyőt intenek utánuk agyőt mindörökre a hó is visszarántja fagyos kezét agyő Dénes György fordítása
