Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - Bede Anna: A fordító megjegyzései
Asalcsi, udmurt költő Artlir Moro, mordvin költő idegen városban tél-várás Idegen városban világos éjeken sohasem nyughatok, sehogysem alhatok. Egyenes útjain, háztömbök árnyain éjfélig csavargók, fáradtan bolyongok. Emberek tömege mellettem elrohan, mellettem elrohan, kiáltoz hangosan. Udmurt lány, fulladok, falumra gondolok, erdőkre, rétekre, virágos szépekre. Idegen városban világos éjeken szívemben dallamok virágként nyílanajc, nyomasztó városban, sápasztó árnyékban kinyílnak hirtelen. Viráguk vértelen. Foszlik a lomb, felhőt úsztat az ég. Nem ring kalász. Kopár a messzeség. Viharosan támad az ősz szele, a fűz nyögő ágakkal küzd vele. Hideg homály az ősz folyó felett. Juharfák: töprengő vénemberek. Nem gyönyörködtet énekes madár, mind elröpült délnek, telelni már. Szívem nem száll utánuk, nem remél. Nékem drágább e föld. löjjön a tél. A fordító megjegyzései Fehér hajón úsztam az Ob vizén. Hatalmas, vége-nem-látható folyó az Ob, partjain rénbikák futnak, olajvárosok ragyognak, mocsarak és tajga, ötfokú népdalok, pogány szokások, s a legújabb kor ereinek lüktetése, új időknek új dalaival. Az olajvárosokban oroszok dolgoznak, ukránok, baskirok, tatárok, munkaszerető, sikerre vágyó emberek, a hatalmas ország egész területéről. Az őserdőkben vogulok és osztyákok vadásznak és halásznak, ma használatos nevükön manysik és hantik, legközelebbi nyelvrokonaink; faházikókban élnek, ősi népviseletben, őrizve még zengő nyelvüket, a magyar népdalokhoz hasonló költészetüket, többezer éves medveénekeiket, hősi eposzaikat. Gyermekkori álmaim váltak valóra, amikor közéjük keveredtem, közöttük barátokra leltem. Vendégként fordult meg otthonomban Juvan Sesztálov, a Szovjetunió s a világ egyik legérdekesebb költője, — mint kedves rokont kalauzoltak Ob-menti városukban, Hanti-Manszijszkban Andrej Tarhanov és Mikul Suljgin költők, akiknek verseit már akkor fordítottam, amikor őket személyesen még nem is ismertem. A vogul és osztyák költészetet, s a többi (zűrjén, votják, stb.) rokon nép költészetét eredetiből fordítom, csekély nyelvismeretemmel s kiváló nyelvészek, etnográfusok (Domokos Péter, Honti László, Schmidt Éva, Vértes Edit) segítségével. Több mint tízezer verssort szólaltattam meg eddig magyarul. Nehézségek munkám közben sohasem adódtak, hiszen nyelvünk annyira rokon, hogy csak a megfelelő magyar szót kell az eredeti szó helyébe írni, s magam is meglepődve bámulok a szöveg szépségén, ősi-újszerűségén. Mai költőik a népköltészet forrásából merítve teszik még színesebbé a mai szovjet költészetet, a világköltészet szimfóniáját. Bede Anna Megérintem a szárat, billen a kalásza, csillogó szép ezüst-díszét reszketve rázza. Elmerülök a határban, örök végtelenben. Énnekem anyám e tenger, ő ringatott engem. Alekszandr Martinov kakasok hajnala Kakasok hangoskodnak — vigadni akarnak! Fű simul meztelen lábhoz, föllobban a harmat. Kimegyek ím a mezőre. Járom a vidéket. Színarany, ezüst hullámok özönébe lépek. Bede Anna fordításai
