Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Bezruč, Petr: Három vers (Rácz Olivér fordításai)

Petr Bezruč (1867—1958)

15 esztendeje halt meg a Sziléziai dalok költője. Elmélyült szociális és szocialista tartalmú líráját a sziléziai bányászok és a kisemberek életének, sorsának szentelte.

te meg én

Ne álld el utamat:

gúnyámból doh árad, szénporos a kezem: én csak bányász vagyok, te a pénz ura vagy, neked palotád van, hitvány kunyhóm nekem; sapkám frígiai, a homlokom komor.

Miattam nem zokog elhagyott gyermek, de te a betevő falatját elorzod önző vagy, szívtelen — az isten verjen meg! Engem a Beszkíd szült, a kín és a nyomor; a tiéd a bánya, ahol robotolok, a vérem epét forr, míg neked dolgozom.

Elfogom rönkfáid a tajtékzó folyón,

fekete verejték füröszti a testem,

de miattam nem sír árva a hegyekben,

nem vertem dobra az özvegyek földjét;

én csak bányász vagyok, te még nagy úr vagy ma:

kerüld a hegyek közt kanyargó, vad ösvényt,

sapkám frígiai, ne állj az utamba!

a túlsó part

Az élet ősze ajtómhoz érkezett; a vén kalász a holt tarlóra hullt, és éjszakánkint — csalóka képzelet — egy elszállt bölcsődalt dúdol a múlt.

Emlékeim visszfényes sodra árad, s holnapjaim ködös hónában ül meg; az elmosódott arcok, kósza árnyak álmaim dermedt hamvába hülnek.

Halk víz csobban az evezőlapáton, a semlyékből gomolygó pára száll, a túlpartról indul már lassan Kháran; a sötét folyó zord ladikja vár.

örök társ

Vasad horzsolta lelkemet, nem kegyes ujjad, Végzet, de bárhol tusázom veled, a Vers előttem lépked.

Az élet béklyók közt zihált, az égen kormos üszkök, sötétben tespedt a világ: a Vers mellettem küzdött.

Kiszikkadt, vad partok között ezer útvesztő várt rám, s ha majd a gyászfogat döcög, a Vers követ csak, árván.

Rácz Olivér fordításai