Irodalmi Szemle, 1973
1973/10 - Arató Endre: Fábry Zoltán Petőfiről
nyúzott emberek, kik közül nem egy lett gyilkos bosszú áldozata ..A maguk korának lelkiismeretét hordozó és átélő írók, költők, filozófusok és reformátorok sora, amelyben Petőfi, Ady és József Attila egyaránt megtalálható, a következő: Hús, Morus és Castellio, Voltaire, Hugo, Zola és Romain Rolland, Gercen és Gogol, Tolsztoj és Gorkij, Ibsen és Shaw, Lessing és Karl Kraus, Ossietzky és Tucholsky, Thomas Mann és Brecht, Šalda és Bezruč, Čapek és Wolker, Batsányi, Kazinczy és Kölcsey (s itt következik három kimagasló költőnk és írónk), Radnóti, Móricz és Bálint György. A magyar polgári forradalom és szabadságharc valamint Petőfi elválaszthatatlanul összekapcsolódtak már az eddig bemutatott írásaikban is. Nem véletlen, hogy a nagy költőnkről szóló legtöbb összefüggő cikke is 1848—49-t idézi. Fábry Zoltán 1957-ben megjelent kötetében, a Hidak és árkokban külön fejezetet szentelt a szabadságharcnak, amely Petőfi-mottóval indul: „Egy vallás van a földön: szabadság! Aki mást mond, rettentően lakói.“ Vörösmartyról írt cikke is elért a szabadságharcig, a Szózat költőjének sorsát Petőfiével és az aradi tizenhároméval hasonlítja össze. A különbség mindössze az volt közöttük, hogy Vörösmartynak — Széchenyihez hasonlóan — a nehezebb, a lassú haldoklás jutott. Ez ihlette „a legmegrendítőbb magyar költeményt“, a Vén cigányt. Fábry Zoltán más korabeli író kapcsán is foglalkozik Petőfivel. Kisfaludy Károlyt — emlékezik meg erről kritikusunk — a nagy költő nem szerette. Azon a véleményen volt, hogy „Kisfaludyt túlbuzgó barátai a szó legszorosabb értelmében rátukmálták a nemzetre ... mi köze hozzá az utókornak, melynek nem nyújtott semmit.“ Szerzőnk ehhez hozzáfűzte, hogy Petőfi volt a legnagyobb magyar költő, „de mint kritikus sokszor elvetette a sulykot.“ Petőfinek azért nem kellett Kisfaludy, mert „miért egyem az egrest, ha már érett szőlő is van“ — értsd: miért a Kérők, mikor tökéletesebb alkotó, Szigligeti vagy Csiky Gergely is szóhoz jutott. Fábrynak számos más írását, miként a Vörösmartyról szólót is, 1849, a tragédia átélése sugallta, „az oktalan, nemtelen bosszú éve“. Nemegy ezekből a centenárium idején íródott. De nem a pesszimizmus, hanem a magyar forradalom és szabadságharc európai jelentősége kapott ezekben kiemelkedő hangsúlyt, éppen Petőfi verseinek elemzésével. Petőfi mondatai összecsengenek Marx és Engels egykorú értékelésével, s ugyanezt a konklúziót vonja le Fábry Zoltán is: „Ha egy kis nép világértelművé magasodik: elérte a felsőfokot. Mérni, ítélni többé mással nem lehet. Minden igaz magyar megmozdulásnak itt van a tükörpróbája. Ide fut vissza és innen kér és kap igenlést és igazolást, felmentést vagy elmarasztalást.“ Ugyanakkor — akárcsak Petőfi — rávilágít az arisztokrácia árulására, felvillantva a szepesi főispánnak, Máriássy Adámnak magatartását: ő ujjongva fogadta a magyar vereséget. Világos után Arad jött, Petőfi, Görgey és Kossuth után Haynau, s „a magyar szabadság ledorongolt ügye a világ elsőszámú gondja volt: világgyász, szabadság siralma és keserve“, s noha a rokonszenvezők csakhamar napirendre tértek az események felett, a dolgozók nem felejtettek: a londoni munkások karjai elől Haynaut csak a rendőrség mentette meg a biztos haláltól. 1848—49 és Petőfi több regény és tanulmány témája volt. Kritikusunk nagy figyelemmel fordult ezek felé a művek felé. Tamási Áron Hazai tükör című ifjúsági régényét nagy szeretettel és lelkesedéssel ismertette. Ezt tette a két világháború közötti szlovákiai magyar irodalom kimagasló alakjának, Győry Dezsőnek a szabadságharc gömöri regényéről, a Viharvirágról írott recenziójával is. A két évtizedig kisebbségi sorsban élő író jó érzékkel ős nagy rokonszenvvel tekintett Erdély, Bem nemzetiségi politikája felé. Nem véletlen, hogy a regény főhősének tanítómestere, akárcsak Petőfié, Bem volt. Itt kell utalnunk szerzőnk egy tanulmányára, amely Bem és Petőfi viszonyát vizsgálta. Az ő egymásra találásuk — írta — nem volt véletlen. Petőfi nevével csak Bemé említhető egyszerre.Véleményét Fábry meg is indokolja: „... mindkettő végzetesen, tudatosan és példaadóan forradalmár. Közös ellenségük a zsarnokság mindenütt és minden formában. Ök nemcsak magyarok vagy lengyelek. Harcuk tárgya és oka: világszabadság. És e forradalom végső hordozója és tartalma: a nép.“ Bem óvta Petőfit:
