Irodalmi Szemle, 1973
1973/9 - Tóth László: Két vers
A cseh elhallgatott. A barakk sötétjében újra gyufa sercent, a cigaretta izzó, kis vörös parazsa megkezdte vándorútját. — A legcsodálatosabb azonban az volt az egészben — folytatta aztán halkan a cseh —, legalábbis igy mesélte ezt el nekem hónapokkal később a gyűjtőtáborban a csontig lesoványodott, szenvedésektől és megszállott boldogságtól lázas Pierre —, hogy a marsall, az a hájas rablógyilkos, legalább öt percig semmit sem vett észre az egészből. Csak amikor a vendégek már hangosan mocorogtak, és egyesek — természetesen az odaparancsolt franciák, felszabadultan dobolni kezdtek az asztalon és a lábukkal a székek alatt, akkor ugrott fel és tombolni kezdett: „Fuj! — rikácsolta hisztérikusan — miféle gyalázatos, dekadens zene ez? Kikérem magamnak ezt a mocskos, perverz francia zenét! Előre megmondtam, mit akarok hallani! Őrnagy! Azonnal hallgattassa el azt az embert!“ De a Mester csak játszott. Dühödten, kitartóan, mint egy megszállott; egy megvadult pávián sem tudta volna mesteribben utána csinálni, s Pierre, a francia, megesküdött rá, hogy ez volt életében a legszebb, legcsodálatosabb zene, amit valaha is hallott! Alom Tivadaron volt a szippantás sora. Mélyen leszívta a keserű füstöt, aztán tovább adta a cigarettát a lengyelnek. — És aztán? — kérdezte halkan. — Mi történt a Mesterrel és a feleségével? A cseh nem válaszolt. A barakkban fojtogató meleg volt, de a barakk ajtaját éjszakára leláncolták. A cseh zihálva lélegzett. Az orrát szívta, és a szerb meg a lengyel hallották, amint a cseh arcáról egy súlyos vízcsepp hull halk koppanással a döngölt agyagpadlóra. egy halottkém jelentése az ifjú özvegyhez Meghalt! — Ezernyi halállal egymaga. Egy pillantással kevesebb lett a Kép, az ébredésből hiányzik az ébredése. Lába sem botlik már tévedésből egy újabb tévedésbe. Ajkán a csókod föloldódott — nem lett. P. s. (De mindez csak egy Réteg — képkíséret: síppal, dobbal, s ha úgy tetszik nádihegedtível) réteg és vonal szárnyai közt végzetét megleli agyagban üreg s az üregből valami még egyszer fölemeli (röpte kimondhatatlan Ive szédülése) Tóth László
