Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - FIGYELŐ - S. Karsai Katalin: Vozári Dezső: Varázslat nélkül
vagy a Szebb a sziréna című versben: Mert énnekem a város kedvesebb, szebb a sziréna, mint a pacsirtadal. Hát én, bizony, csak őt, őt, őt, dicsérem, ő a szerelmem. Verjetek agyon. Verseit sokszor az ellentétek halmozása feszíti. Nagyszerű példája ennek a Lázár éneke című. A lágy refrén (,,la- lala“) és a kemény versszakkezdő sorok permanens ütközése lendíti előre a verset egészen a frappáns befejezésig: Én, levél a száraz ágon, elhagyott tutaj a Vágón, szeretőm, se boldogságom, csak kolerám, himlőm, rákom. Életem a földhöz vágom, la-la, la-la, lalala. Kevésbé dinamikusak Az első hangosfilm ellentétei. Az utolsó versszak vulgáris hasonlata már csakugyan cinikusnak tűnik, habár a vers egészét nézve funkcionált: Mint varjak árva hulla hűlt belén, oly falánk egymás ajkán Kurt s Helén, s a földszinten felsír egy mafla néző. De vannak Vozári versei közt egyszerű, „homok-száraz“ versek is, olyanok, mint a „betonkertekben“ kinőtt virágok. Könnyedén ragadja meg a témának felkínálkozó élményt. Néhány verse pedig jól megkomponált zenéjéért, egységéért érdemel figyelmet. (Szerény románc, Kint szél beszél, fgy énekel). Hetykén nyers A szobaúr dala vagy a Profán vers. Itt élek velük, özvegy könnyeimmel. Faliórám danázgat: tente, tente, oly mindegy, hogy az ember szörny-e, szent-e, ezt hallgatom sötéten éjjelente. Bevégeztem már számadásom: stimmel. (A szobaúr dala) A versek világába szilárdan beépül a költő korának társadalma, politikája, történelme. Szociális témájú verseivel (Egy csésze csokoládé, Az alvó család balladája) azoknak érdekében emel szót, akik naponta éhesen fáradnak és penészes konyhákban, pincelakásokban a reformokról beszélnek (Lámpák, Utolsó vacsora). Vozári nonkonformizmusa minden megcsömörlött polgárt ironizál, humanizmusa átlépi Európa határait: Afrika, megforgatom számban a szót, mint ízes és forró falatot, fülemet a megkínzott európai röghöz szorítom, amit taposnom adatott... (Afrika) A II. világháború alatt írt versek tisztán jelzik a költő politikai elkötezettsé- gét. Expresszív képekkel, felkiáltásokkal teli versek ezek (Tanú vagyok, Sürget a perc, Legendát róla): Élek még, Caesar, hallod? Énvelem ma százezer dühödt torok rivali, üvölt a nép: le Mussolinival! Hallod, mi zúg lenn? A történelem. (Ave Caesar!) A háborúban a békéért lelkesedni tanító, cselekvésre ösztönző költő nem pesszimista: Bivallyal hálsz még, még szemét takar, de már a tiszta fergeteg talán holnapra rést vág börtönöd falán. (Európa elrablása) Vozári mindvégig reagált a világ eseményeire. Bizonyítják ezt olyan aktuális versei, mint a Sirató ének My Laiért: Mióta már és meddig még, hogy bombázóktól rút az ég a vietnami dzsungelek és a tömegsírok felett? Ti holtan halhatatlanok, My Lai-i ötszázhatvanok, a gyászunk éltető legyen, mint bosszútok, a győzelem. Lírájának egységét a gondolati rendezettség, a „tiszta értelem“, a dísztelen, de izzó érzelem biztosítja. Az 1972. november 20-án Budapesten elhunyt költő életműve tiszteletet és értékelést érdemel. S. Kársát Katalin
