Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - JEGYZET - Mártonvölgyi László: Történet a nyitrai Híd hagyatékai körül
Ezeket — főként Magyar Album számait — Dallos folyóparti háza pincéjébe szállította, amely az előző kiadványok és újságok tára is volt. Azt hittem, hogy az értékes hagyaték már régen valamelyik magyar kultúrintézmény birtokában van, hiszen dr. Csanda Sándor a jelenlétemben ajánlotta fel Dallos Istvánnak, hogy a könyveket egy magyar kultúrintézmény részére megveszi, ő azonban „szülői“ szeretettel ragaszkodott hozzájuk. Ogy véltem azonban, hogy halála után a hagyaték a megfelelő helyre került. Tévedtem, a könyveket eladták, s most a megsemmisülés fenyegeti őket. Intézkedni kellett, mégpedig azonnal. Lányom, aki a nyitrai honismereti múzeum irodalmi osztályának a vezetője, úgy döntött, hogy hétfőn reggel tudatja a történteket dr. Vozár igazgatóval. Időközben — még vasárnap — bejártuk a gyűjtőhelyeket, hogy megállapítsuk, melyikben találhatók a könyvek és a hagyaték. A honismereti múzeum igazgatója szintén szlovák, magyarul nem beszélt, mint Szubally. Mégis azonnal intézkedett, s megbeszélte a felvásárlótelep igazgatójával, Dekan elvtárssal, hogy tartsák vissza a küldeményt addig, míg a múzeum dolgozói a helyszínre érkeznek. Hétfőn tehát az egész múzeum brigádmunkában vett részt a csermányi gyűjtőtelepen. Lányomat alig ismertem meg a porfelhőben. Egymás hegyén-hátán hevert újság, könyv, levelezés — valóban művészet volt onnan valamit is kihalászni. Megkerültek £. Magyar Album számai, a Nyitravármegye szétszórt évfolyamai. (Arany János nyitrai levele jutott az eszembe, melyet annak idején szintén egy gyűjtőtelepen találtak meg.) Sajnos, ebben a papírrengetegben a rendelkezésre álló idő alatt nem lehetett rendszeres munkát végezni, a múzeum dolgozói mégis megmentettek a Híd-hagyatékból vagy 400 kilónyi könyvet. Vozár igazgató szerényen annyit jegyzett meg, hogy csak a kötelességét te'jesítette. A múzeum a regionális értékeket gyűjti, márpedig a Híd, amely nagy szerepet játszott a szlovák—magyar kultúrközeledésben, az volt. Hagyatéka szerencsére részben megőrződött az utókor számára. Irodalomtörténészeinkre vár a feladat, hogy a megmentett anyagot mielőbb fölmérjék, rendszerezzék és irodalmunk fejlődésébe illesszék. Mártonvölgyi László Eisel Fritz: Fehér éjszakák a Néván
