Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - ÚJ HANGOK - Szalai Piroska: Két vers
valóság-játék a táncunk rád nézek: szétgurul belőlem a szitok hahotázik bennem a szél — fölemel kötényem arcom elé kapom elrejtem benne a morajt mégis szárnyat bont — kiszökik belőle a dal — tekereg Hát gyökered nincs te üstökös mi vagy te: almafa malomkő majomcsemete szörnyszülött király vagy szomjas tökéletlenség én vagyok a lány arcom félig a fölbe rejtve már nem vagyok a testem fölszívódtam a talajvízzel bocsáss meg már nem tudok odafigyelni szünet sétálok egyet a hídon a holtak álmai A holtak álmai: az ördögök és az angyalok együtt-virágzása az egyszirmú öntudatlanság osztódása az együtt-várakozás szétloccsanása Nem csoda ha alulról nézzük a holdat
/
