Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom
— balladikusan tragikus. Az eszmei fejlődésben való megtorpanásában — a lépten- nyomon megnyilvánuló paraszti fatalizmusa mellett — a szegénysége, kiszolgáltatottsága is közrehatott: a kommunista lapok többnyire nem tudtak honoráriumot fizetni, ezért Sellyei legtöbb alkotását a csehszlovák kormánypártok magyar orgánumaiban jelentette meg. Morvayhoz hasonlóan ő is a próza rövid műfajaiban (karcolat, tárca, novella] volt erősebb. Gaál Gábor különösen a zsellérminiatürjeit szerette, Fábry pedig a Lósorozás Gádoroson című novellát a csehszlovákiai magyar novellairodalom egyik reprezentatív alkotásaként elemezte5*, Kisregényszerű kompozícióiból a Nádas házak a legsikerültebb. Valóságirodalmunk a szépprózán kívül eső műfajokba'n l riport, szociográfiai tudósítás) is produktív volt. Riportok írásával mindegyik valóságíró foglalkozott, és ez a tevékenységük — különösen Bányai, Dömötör és Sellyei esetében — szoros kölcsönhatásban volt irodalmi alkotómunkásságukkal. Sokszor egy-egy írás műfaji jellegét — riport-e vagy tárca, vagy elbeszélés? — nehezen lehet meghatározni. A riport és a szociográfiai tudósítás műfajában Fábry és Balogh Edgár is tevékeny volt. Ez a tény főképp Fábry esetében számít frappánsnak: neki — aki tulajdonképpen az elnevezést is kreálta^ — a valóságirodalomhoz nemcsak nagyhatású teoretikusként, szervezőként van köze, hanem aktív valóságíróként is. Fábry a legemlékezetesebb riportját a kosúti eseményeket követő Major-perről írta. Az Útban közölt riport nagy részét a cenzúra töröltej®’ Ennél is kíméletlenebb eljárással, a teljes elkobzással sújtották azt a könyvformában megjelentetni kívánt nagyszabású tudósítását (Az éhség legendája, 1932), melyben a kárpátaljai nép nyomoráról adott megdöbbentő képet, ismeretes, hogy Fábry az elkobzott könyvecskéből üres fehér lapokat tartalmazó példányokat készíttetett, és azokat elküldte a burzsoá köztársaság államférfiainak (Masaryknak, Benešnek, Slávik belügyminiszternek) és vezető politikusainak címére.?” Az éhség legendája a riport műfaján már túlmutat és szociográfiai tudósításnak, a harmincas évek második felében kibontakozott magyar (magyarországi) szociográfiai irodalom egyik úttörő előzményének számít. Érdekes, hogy Fábry az úttörő szerepet a sarlósok szociográfiai vándorlásaiban meglátta és konstatálta — a vándorlások legértékesebb dokumentumát: Balogh Edgár felsőtiszai tudósítását „a magyar szociográfia szlovákiai kezdő fejezetének“ nevezte37 — de saját munkásságában nem figyelt fel rá. Balogh Edgárnak — a felsőtiszai vándorlásról képet adó tudósításán kívüli — több olyan írása van, mely a riportból már a szociográfiai tudósításba hajlik át. Ilyen elsősorban az a nagyszabású helyzetkép (A galántai járás kistükre), melyben — közvetlenül a kosúti események után — „azokat a gazdasági és társadalmi erőket“ kutatta, „amelyeknek végzetes egymásbacsapása a nemeskosútl pünkösdhétfő véres robbanásához vezetett.“^ A valóságirodalom szervezésében, népszerűsítésében buzgón közreműködő Baloghnak ezeknek az írásainak az alapján a valóságíróink között is helye van. 55 F. Z.: Kúria, kvaterka, kultúra, 1964, 263—266. o. 31 Fábry névadó szerepére Balogh Edgár is utal (Hét próba, 284. o.}. Baloghra hivatkozva Botka Ferenc is ilyen nézetet vall antológiája előszavában. (Kassai Munkás 1907—1937.) 35 F. Z.: A Major-per. Az Üt, I. évf. 5. sz. — Törlésmentes újraközlése a Kúria, kvaterka, kultúra és a Hazánk, Európa c. Fábry könyvekben találhatók meg. 36 Az éhség legendája először az 1954-ben kiadott Megalkuvás nélkül c. antológiában jelent meg. 37 F. Z.: Szegényország ajándéka. írod. Szemle, 1959., 4. sz. 38 Ennek egy részlete — Tíz nap Szegényországban címen — 1930 októberében kezdődő folytatásokban a Prágai Magyar Hírlapban jelent meg, de az ötödik folytatást a PMH gazdái leállították. Az egész anyag — Vándorúton címen — Balogh Egyenes beszédében (Bukarest, 1958) található meg. 39 Ez az írás először Az Ütban^ az I. évf. 4. sz.-ban kezdődő folytatásokban jelent meg. Másodközlésére szintén az Egyenes beszédben került sor.
