Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom

származású diákszerzőnek: Dobossy Lászlónak, Jócsik Lajosnak, és Kovács Endrének felléptetésével — a fiatal szerzők estéjét, mely a munkásirodalmi orientáció dokumentálásának számított. A szorosabb értelemben vett valóságirodalmi koncepció formálódásáról aztán egy olyan levél tanúskodik, melyet Balogh Edgár a Sarló pozsonyi szervezetének elnökéhez, Nagyidai Ernőhöz 1930 novemberében írt.^ ,,Az Irodalom eddig a nép felé hirdetett utat, mi már a néphez találtunk: a dolgozó tömeg érdekeihez, most az őket dokumentáló irodalmat akarjuk — jelenti ki a levélben Balogh.

— Nem szakítottunk az irodalommal, hanem valóságirodalmat akarunk.“

Az 1931 szeptemberében tartott Sarló-kongresszus „irodalmi rezolúció“-jában a valóságirodalmi koncepció már a Sarló hivatalos irodalmi orientációjaként — és harcos rappista szellemben — fogalmazódott meg. Ekkor már a Sarló vezetői Az Úttal és Fábryval szorosan együttműködtek, s a valóságirodalmi elvek megformálásában és proklamálásában aktívan résztvettek. Ebben a lelkes tevékenységükben nem kerülték el azt a hibát sem — az irodalomnak és sajtónak a munkáslevelezők tevékenységével való azonosítását — melyet a szovjet Irodalomtörténészek a RAPP egyik átmeneti tú’zásának minősítenek. Az Ot II. évfolyamának 2. számában egy szerkesztőségi cikk (Az Ot gárdája a Csallóközben) arról számol be, hogy a lap munkatársa, Balogh EBgar, a~ Süinurjáll rendezett kultúresten „több száz főnyi lelkes hallgatóság előtt fejtette ki a munkásirodalom és a proletársajtó lényegét és feladatait“. „Nem az a céi, hogy Az Ot a szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók számára íródjék — jelentette k: Balogh. — Inkább így kell megfogalmazni a rendeltetését: Az Utat a szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók írják, hogy magukat, céljaikat, harcukat kifejezzék“2/. Ennek az elgondolásnak szellemében, „A munkások írjanak a munkásoknak saját sorsukról“ jelige alatt Az Ot többször is mozgalmat indított, és a proletárírások állandósítása érdekében pályázatot is kitűzött (a IV. évf. 5. sz.-ban). A beérkezett munkásírásokat2® a szerkesztőség tagjai általában alapos átdolgozás után tették közzé. Közülük — a valóságíróvá kiforrott Dömötör Teréz írásain kívül — Száraz Józsefnek, a későbbi spanyol- országi interbrigádistáknak önéletrajza vált ismertté (Egy ifjúmunkás élete), melyet az 1932-es Munkás- és parasztnaptáron kívül Kassák Munkája is leközölt; a mai kiadványok közül Botka Ferenc antológiájában (Kassai Munkás 1937—1937, Bp. 1969.) található meg.

Az OKP(b) irodalompolitikája a munkáslevelezés kérdésének mindig nagy figyelmet szentelt. A sajtóról szóló 1924-es határozat kimondta, hogy „a munkás- és paraszt- levelezőket”öTyan tartaléknak kell tekinteni, amelyből új munkás- és parasztírók emelkednek majd ki.“ A párt — e nagy és jogos várakozás ellenére — sohasem azonosította az irodalmat a munkáslevelezők tevékenységével, sőt a RAPP-ot ilyen nézetekért is bírálta. Az Ot és a sarlósok közös akciójában a munkáslevelezők felkarolása és irodalmi munkára való ösztönzése, mozgósítása helyes és szükséges volt — és ez az akció Dömötör Teréz fellépésével figyelemreméltó eredményt is ért el —, de az olyan elgondolás, hogy az irodalmat a dokumentáris munkásírások pótolhatják, ez esetben is rappista túlzásnak számított.

A valóŕáágifedfrlom — melyet a nemzetközi proletárirodalmi mozgalom bontakoztatott' ki — érintkezésben, kölcsönhatásban volt a korszak azon törekvéseivel, melyek — polgári baloldali vagy szocialisztikus eszmekörben mozogva — a művészet új útjait a valóság közvetlen, nyers feltárásában, a tárgyiasságban, az egyszerű hasznos-praktikus megformálásában keresték, látták. (Az Upton Sinclair, Dos Passos és Theodore Dreiser alkotásaiban kiteljesedő amerikai naturalizmus, az új tárgyiasság mozgalma, a képzőművészet-építészet megújítására törő Bauhaus-irányzat stb.) A kölcsönhatás egyik

21 A levelet Csanda Sándor közli az I. Sz.-ben (1970. évf. 8. sz. 837. o.)

25 Hasonló gondolatok találhatók a Harcos proletárok kultúrája című cikkben, mely Balogh Edgár tollából az 1932-es Munkás és parasztnaptárban jelent meg.

26 Ilyenek voltak: Pásztori Gyula: Kicserélik a munkásokat a tölténygyárban (II. évf. 5—6 sz.}; Buzgó Kálmán: Csallóközi levél: Milyen a szegényparaszt élete? (II. évf. 3. sz.); Farkas (Marék) István: Hogyan készül a Telefunken rádió? (II. évf. 9. sz.); Kaszás László: Magyar baka a szerb fronton. (II. évf. 7. sz.); Szabó Kárply: Az interbrigád haza készül. (II. évf. 9—10. sz., 11—12. és 12—14. sz.).