Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom

regénynek minősítette, de kifogásolta, hogy a szerzőt „a szavak zenéje elragadja, az emberi sorsok ízét kóstolgatja, szelet zúgat és az erdő orgonáját. Bányai a mai, hely- lyel, idővel pontosan kioövekelt kemény, nyers valóságból túl sok lírát facsar: élvezi önmagát, a hangját, a kicsengést.“}^

Azokat az érdemeket, melyeket a RAPP az irodalom kommunista eszmeiségéért folytatott harcban szerzett, a szovjet irodalomtörténészek kiemelő módon elismerik, de az érdemek címén nem tussolják el az elkövetett hibákat és túlzásokat. A fenti „mentegető“ példákat — melyek mellesleg a túlzást is példázzák — mi sem Fábry rappista túlzásainak igazolására hoztuk fel, hanem — a társadalomtörténeti összefüggések bonyolultságára, az eszmei és irodalmi harcban keletkezett ellentmondásokra való rámutatás mellett — Fábry eszmei indítékainak tisztaságát világítottuk meg velük. Fábry tollát mindig — hibáiban, túlzásaiban is — a meggyőződés ős változtatni akarás, az „igaza tudatában tiszta szívvel gyakorolt korparancs'^ irányította, és a rosszhiszeműség teljesen hiányzott belőle.

Az erdélyi Korunk — melyet 1926-tól a Fábryval szorosan együttműködő emigráns Gaál Gábor szerkesztett — a csehszlovákiai magyar valóságirodalom produkciójából összehasonlíthatatlanul több anyagot közölt, mint az irányzat elméleti megalapozására koncentrálódó Az Ot. A két folyóirat a valóságirodalom felkarolása terén jól kiegészítette egymást. Az Ot olyan burzsoá államban jelent meg, ahol a kommunista párt legálisan működött; ezért a lap — bár a cenzúra brutális beavatkozásainak kitéve — nyíltan kifejthette szocialista politikai és kultúrpolitikai nézeteit. A királyi Romániában „aesopusi nyelvre“ kényszerülő Korunk az ilyen közvetlenül megfogalmazatt anyagok publikálására nem is gondolhatott. Ezt a kényszerű hiányt a valóságírók alkotásainak bőségesebb közlésével pótolta. Gaál Gábor — a kényszerű korlátok között — figyelmet szentelt a valóságirodalom elméleti kérdéseinek is, és a megjelent művek közül többet méltatott, recenzált.

A két lapnak és a két szerkesztőnek a valóságirodalomhoz fűződő viszonyában észrevehető különbség is volt. Amíg Az Üt és szerkesztője kizárólagos érvénnyel a valóságirodalom rappista koncepcióját vallotta, addig a Korunknak és szerkesztőjének a szemlélete tágasabb volt. Mint azt Gaál Gábor monográfusa, Tóth Sándor megállapítja, „a Korunk tényirodalom-programja nem volt azonos Gaál Gábor akkori irodalom- koncepciójával. Tpbb dokumentum is alátámasztja ezt, egyebek közt az 1929-ben írott esszéje: A tények vagy álmok költészete. Az új irányzat fikcióellenességét Gaál nem tekintette kizárólagos módszernek, hanem az író egy lehetséges formáló elvét látta benne, és mellé állt, de nem abszolutizálta.1^4 A dokumentumként említett esszé mondanivalóját Tóth így summázza: „A «tények zord költészetének*, a valóság nyers, dokumentáris, tényszerű visszaadásának mind szociológiai, mind esztétikai jelentőségét érti és méltányolja Gaál Gábor, gazdagodást Iát benne, mellé áll. Nem láthat viszont gazdagodást abban, hogy a jelentkező új művészi törekvés mint irányzat kizárólagosságra tör, és kiátkozással sújtaná a tőle eltérő szemléletet és eljárást, tehát elvileg fejti ki az «álmok költészetének® létjogosultságát. («Ma, itt minékünk minél töbj valósággal... némely álommal és meneküléssel...®.} De talán még fontosabb és reá mindenképpen jellemzőbb az az általános érvényű megszorítása, hogy »mind a kettő rólunk beszéljen.>A Tóth arra is rámutat, hogy a valóságirodalmi törekvést a Korunkban is Fábry képviselte a legkövetkezetesebben; fényesen bizonyítja ezt a 320 oldalnyi terjedelmű Valóságirodalom (1967), melyet Fábry a Korunkba írt cikkeiből állított össze.

A valóságirodalom eszménye. — a munkásmozgalomhoz közeledő és eljutó korszakukban — a sarlósokat is meghódította. Ha a Sarló irodalomszemléletének alakulását vizsgáljuk, akkor a valóságirodalmi koncepció jelentkezését már 1929-től megfigyel- hetjük.2f Ennek az évnek tavaszán rendezte meg a Sarló Pozsonyban — három munkás19 Korunk, 1935. évf. 155. o.

20 F. Z.: Kúria, kvaterka, kultúra, 1964, 11. o.

21 Tóth Sándor: G. G. — Tanulmány Gaál Gáborról, a Korunk szerksztőjéről. 1971. 116. o.

22 U. o., 122. o.

23 Lásd erre nézve: Turczel Lajos: Észrevételek a Sarló irodalomszemléletének és irodalompolitikájának kérdéséhez. Sborník Filozofickej fakulty UK Philologica, 1973 (sajtó alatt).