Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom
Vonatkozik ez a megállapítás az avantgardizmus helyi hatásaira is (Forbáth, Földes, Mihályi Ödön stb.), melyek — a vitathatatlan mozgalmi alaptSl eltekintve — közös bázis nélküli szórványos jelenségként mutatkoztak meg. Valóságirodalmunk viszont — amellett, hogy mindvégig szoros kapcsolatban volt az őt befolyásoló alapmozgalommal: a proletárírók nemzetközi mozgalmával — jelentős hazai bázisokra támaszkodva helyi viszonylatban is mozgalmi formát képviselt. II A húszas években és a harmincas óvek elején nemzetközi méretben kibontakozó proletárírói mozgalom alapvető bázisai a Szovjetunióban alakultak ki. Az egész mozgalmat két nagy szakaszra lehet osztani: a proletkult mozgalomra és a RAPP által befolyásolt mozgalmi szakaszra. A proletkult mozgalom keletkezése a februári polgári demokratikus forradalom és az októberi szocialista forradalom közötti időre nyúlik vissza. Nemzetközi hatást elérő mozgalommá 1919—20-ban fejlődött. 1920 augusztusában megalakult a Proletkult Nemzetközi Ideiglenes Irodája, mely fő feladatának a proletárirodalom elveinek nemzetközi terjesztését tekintette. Az Iroda „a világ országainak proletártestvéreihez“ felhívást intézett2, melyek nyomán sorra alakultak a külföldi proletkultszervezetek, köztük a csehszlovákiai magyaroké is. Az utóbbiak közül (kassai, pozsonyi, eperjesi, munkácsi stb.) a kassai szervezet nemzetközi viszonylatban is az élen járt. A szocialista kultúra és irodalom fejlesztésében nagy érdemeket szerzett proletkult mozgalmat aztán olyan szektáS^hibák buktatták el, amelyek kisebb-nagyobb mértékben kezdettől jellemzők voltak rá. Ismeretes, hogy Lenin már 1920-ban a leghatározotabban elutasította a szélsőséges proletkultosoknak azt a nézetét, hogy a burzsoá kultúrát a maga egészében el kell vetni, és a proletariátusnak teljesen új kultúrát kell felépítenie. Lenin azt a helyes nézetet vallotta, hogy a történelmi fejlődés folyamán kialakult kultúrából minden értékes elemet át kell venni, és a haladó kulturális hagyomány segítségével kell a szocialista kultúrát kibontakoztatni. Érdemes megjegyezni, hogy a kassai proletkulszervezet — a Kassai Munkásnál dolgozó kommunista emigránsok (Hidas Antal, Kassai Géza, Mácza János és Szántó Judit) irányítása mellett — lenini szellemben, szektá#Tiibáktől mentesen működött, s a haladó irodalmi hagyományra, főleg Adyra erőteljesen támaszkodott. Jelentősége nem annyira az irodalom fejlesztésében, mint inkább a sokoldalú kultúraterjesztésben, proletárművelésben mutatkozott meg (mesedélutánok, műsoros esték, színdarabok, természet- tudományos és irodalmi előadások, analfabéta- és eszperantó tanfolyamok szervezésa stb.). A szervezet rendkívül aktív és összetett kulturális tevékenységét igazi internacionalista szellemiség hatotta át: a szavaló esték, szavalókőrusok és a színpadi vegyes műsorok programjában igen gyakran szerepeltek a szovjet és cseh proletárköltészetből és drámairodalomból átültetett versek, drámák és drámarészletekü5 A húszas évek első felének végén, 1924—25-ben a szovjet irodalmi életben figyelemreméltó változások következtek be. A proletkulttal folytatott vita hatására a proletárírók mozgalma csoportokra szakadt. A párt 1925 júniusában fontos irodalompolitikai határozatot hozott, melyben továbbra is a proletárirodalom fejlesztését nyilvánította elsőrendű feladatának, de — a már korábban bevezetett új gazdaságpolitika (NÉP) érvényesülésével párhuzamosan — az irodalom különböző csoportjainak és áramlatainak „szabad versenyt“ biztosított. A nagy jelentőségű és terjedelmes határozat idevágó legfontosabb elveit, tételeit a következőképpen lehetne összesűríteni: „A hegemónia még nincs a proletárítók4 kezében, de a pártnak segítenie kell ezeket 2 A felhívást a Kassai Munkás is közölte 1920. évi 181. számában. 3 A kassai proletkultszervezet tevékenységét Botka Ferenc több tanulmányban dolgozta fel: Majakovszkij csehszlovákiai „magyar útjának“ vázlata. Irodalmi Szemle 1959/3. — Egy elfelejtett Bezruč- fordítás. I. Sz. 1959/4. — Cseh proletárköltök fordításai a Kassai Munkás 1921—1924-es évfolyamában. I. Sz. 1960/1. és 2. sz. — Munkásszínjátszásunk hagyományaiból. Hét 1960/23. és 24. sz. — A szovjet proletárirodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban. I. Sz. 1961/5. 4 Egy előző párthatározat (A sajtóról, 1924) azokat nyilvánította proletár- és parasztírőknak, „akik részint a munkapad és az ekeszarva mellől, részint pedig abból az értelmiségi rétegből kerültek az irodalomba, mely az októberi napokban vagy a hadikommnizmus időszakában lépett az OKP, illetve a Komszomol soraiba.“
