Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Fülöp Antal: Hétvége

hordozzák a húszkilós csukákat, vagy nem ...? — És nevetett. Mentek kifelé a kam rából, s az idegen ránézett a csuka farkát rejtő rongydarabra.

— Vagy talán maga is találkozott velük? — kérdezte.

— Kikkel? I

— Egy kölyökhorda vonult erre az előbb. Azt beszélik, hogy valaki ellopott eg; csukát. Egy huszonöt kilós csukát. Hogy valami férfi...

— Nem láttam a kölyköket. A kút, ahogy mondtam, ott van a ház mögött.

Az idegen elköszönt, odament a kúthoz, emez pedig a vaslépcsőn felment a galériára

Kihozta a távcsövet. Körülpásztázta a folyót egész a láthatárig, bár biztos volt benne hogy odáig nem merészkedett. Visszament a lakba, törülközővel letörölte magáró az izzadságot, a vizesampából kivett egy üveg sört, aztán kiült a galériára a hinta székbe, és nézte a folyót. A túlsó partról foszlányokban csapott fel hozzá a fürdőzől zsibongása. A férfi odalent most ment el a pillérek mellett kulccsal a kezében, é: köszönt. Mikor a férfi eltűnt a szeme elől, a vizesampából kirakta a sörösüvegeket a kannát levitte a kamrába, belemártotta a melegítődarabot és ráterítette a csukára Aztán a csuka alá is öntött a hideg vízből. Visszafelé a kútnál teleengedte a vödröt s visszament a lakba.

Ekkor az agyagúton meglátott egy embert, Jött a nyaraló felé.

— Nem látta valahol a kölyköket? — szólt le neki a galériáról.

— Elveszett egy harminckilós csuka — mondta az ember. — A kölyköket nen láttam.

— Ha akarja, nézze meg a kamrámat, nyitva az ajtó — mondta emez.

— Isten ments, hová gondol? Csak azért mondom, mert errefelé valaki azt beszéli hogy én loptam el. Pedig más vitte azt el, más... — mondta az ember, és men tovább a nyaraló irányába.

Alighogy megitta a sört, kezdett elálmosodni. A cipekedéstől kellemes fáradtságo érzett a csípőjében. Fölemelte a hintaszéket, bevitte a lakba, az ablakon leengedti a redőnyöket, és elterpeszkedett. Pontosan dél volt. Valaki erősen rázta a karját Felébredt. Egy gyerek állt a két térde közt; pontosan négy óra volt. f

— A néni azt üzeni, hogy a kormánylapát eltörött, és ő lesodrődott a zátonyra menjen le érte.

A szél nyugatról fújt, ez megfelelt az állításnak.

— Mikor beszéltél a nénivel? — kérdezte. ;

— Még a zátonyon. >

— Ez rendben van, de mikor? ;

— Hát — felelte a gyerek — mikor ott jártam. ■

— Iszol sört? :

A gyerek fogdosni kezdte a nadrágja szegélyét.

— No, hozd ide a poharat az asztalról.

Öntött neki egy pohárral. !

— Mikor jártál a zátonyon?

— Díbe — felelte a gyerek. A haja csomókba ragadt az iszapos víztől. A férfi öntöt neki még egy félpohárral.

— És a néni mit csinált?

— Aszongya, hogy gyüjjek, mer zátonyra sodródott.

— Egyedül volt?

— A zátonyon mindig sokan vannak — mondta gyerek.

— Cigarettát akarsz vagy pénzt?

A gyerek az alsónadrágja szegélyét fogdosta. Adott neki egy tízest.

— Mondd meg a néninek... azt mondd meg

___ hogy... nem megyeki Érted?

N

o futás.

A gyerek eliszkolt. Kiemelt a kannából egy üveg sört ős beült a hintaszékbe.

Nyugatról keskeny fekete sáv jelent meg az ég alján és a szél szaga megváltozott Nyugtalan lett a környék, a nyárfásra árnyék húzódott, a levelek villogva lebegte! az ágakon, a túlsó partról a zsibongás még ugyanolyan erősen hallatszott, csak mos valami szomorúság vegyült bele, egy szarka csörgött át az erdőn, s a galéria oszlopár megjelentek a hangyák. A fekete sáv percek alatt gomolyaggá változott, a nap épper amögé csúszott, megaranyozta körül a szélét, a fénycsóvák szeletekre szabdalták a: