Irodalmi Szemle, 1973

1973/8 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (Színmű három felvonásban)

a szovjet csapatok, az óvatosság sosem árt: az utolsó pillanatban is megtörtén­het a baj. Erzsi a.: (visszafogott könnyekkel). Megtörténhet... Közlegény: És lenne egy kérésem: ha megengedné a doktor úr, én is meghúznám magam a pincében, illetve... Kinéztem a helyet, ott nem találnak meg a németek, ha még keresnének is. Erzsi a.: El sem engednénk, fiam ... Majd én ellátom koszttal, clvilruhával ... Közlegény: Köszönöm a szívességüket... és mielőbb figyelmeztessék a doktor urat. Most hol tartózkodik? (Csend). Kalocsai b.: Mi van Katókéval? Közlegény: Együtt jöttünk... A cselédszobában van, ha nem haragusznak meg érte. Kalocsai b.: Hogy mertetek visszajönni ide, a halál torkába? Közlegény: A doktor úr miatt, hát nem értik? ... Most az életéről és biztonságáról van szó. Azonnal mondják meg, hol van, én akarok vele beszélni! Kalocsai b.: Hívd be Katót, fiam! Közlegény: (rossz sejtéssel). Mi történt? .. . Hol a doktor úr? Kalocsai b.: Hívd be Katót! (A közlegény kimegy, kis idő múlva Katóval együtt vissza­tér). Kató: Jó napot kívánok, Péter bácsi... Ne haragudjanak, hogy visszajöttünk, de Jánosnak azonnal el kell menekülnie. Közlegény: Én is azt magyarázom, de csak hallgatnak és néznek, mintha nem akarnák megérteni, hogy miről van szó. Kató: Néhány napról van sző, csupán néhány napról, aztán minden megváltozik itt, és visszatérhet. (Szintén rossz sejtéssel). János nincs itthon? ... Történt vele valami? Kalocsai b.: Valamikor fiatalkoromban szénát kaszáltam a réten... A harmatos füvet jól vitte a kaszám ... Éppen felkelőben volt a nap ... Felkelőben ... Egyszer csak a kaszám éle elcsapta egy fészkén ülő fürjecskének a lábát... Szétlökte a szár­nyát, remegett, panaszosan csipogott, én meg... én meg leroskadtam mellé... Mintha tulajdon gyermekem életét oltottam volna ki... Sosem gondoltam, hogy valaha is megismétlődhet. Most mégis, most mégis ... Kató: (arca eltorzult a fájdalomtól, megered a könnye). Nem igaz... nem igaz... Közlegény: Az isten szerelmére: mi történt itt?! Erzsi a.: A német őrnagy járt itt... magával vitte ... Kalocsai b.: (fakón, kiégetten). Miért jöttek vissza... miért kockáztatják az életü­ket ... A lángok még lobognak, magasan lobognak, Katóka kisasszony... Kató: (ömlik a könnye, áll mereven, sokára suttogva). Szerettem... jobban az életem­nél . .. Lassú függöny Lovicsek Béla darabját a MATESZ kassai Thália színpada mutatta be. A bemutatóról Irt kritikánkat a 756. oldalon közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom