Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (dráma)
Kalocsai: A föld alá szeretnék süllyedni. Kató: Semmi okod rá, János. Ogy tudom, jó orvos vagy, szeretnek és tesztelnek az emberek, és ebben a nehéz időkben azt is tudod, hol a helyed. Szép, tiszta emberként állsz előttem, semmi okod a szégyenkezésre. Majd csak befejeződik a háború, akkor aztán egyenesbe jut mindannyiunk élete. Gyerekeket nevelsz, gyógyítsz ... Kalocsai: Szeretlek, Kató, soha nem is szerettem mást! Kató: Neked most ez a legfontosabb, leglényegesebb? Kalocsai: Igen. Kató: Régen volt, elmúlt, és annyi minden történt közben. Felejtsük el... Én is szerettelek, János, miért is tagadnám? De most sem az idő, sem a helyzet nem alkalmas arra, hogy a régi emlékeken rágódjunk. Különben sincs értelme. Kalocsai: Tévedsz, Kató, még minden mulasztásunkat jóvá tehetjük, sosincs késő elölről kezdeni. Számtalan lehetőség kínálkozik. Kató: Például? Kalocsai: Például . .. akár ebben a szent pillanatban beülhetünk a kocsiba és elmehetünk innen. Kató: Arra nem gondolsz, hogy közben utcalány is lehetett belőlem, esetleg ... esetleg férjhez is mehettem? Kalocsai: Lehetetlen! Kató: Ne légy gyerek, János! Ahogy te megnősültél, úgy én is férjhez mehettem, vagy nem? Kalocsai: De nem mentél! Kató: Hátha. Kalocsai: (sokára). Tudnod kell, hogy nem sikerült a házasságom. Kató: Az enyém viszont sikerült... De ne beszéljünk erről többet. ígérjük meg kölcsönösen egymásnak, hogy erről a kérdésről nem beszélünk többé. Kalocsai: (tölt, iszik, rágyújt). Tudod, mit hoztál magaddal a házamba?... Kilátás- talanságot és boldogtalanságot. Kató: Tévedsz, János: veszélyt hoztam, és ezt csak úgy tudjuk ellensúlyozni, ha mindketten okosan viselkedünk. Egyébként nagyszerű ötletem támadt. Ugyanis egész idő alatt azon törtem a fejem, hogyan és hol helyezzük el a tűzszerészt és az adó-vevőt. Kalocsai: Amilyen okos vagy, persze rájöttél. Kató: Ne gúnyolódj, kérlek... Igenis rájöttem: itt, nálad! (Kalocsai az üveg után nyúl). Ne igyál! Kérlek! Kalocsai: (leereszti az üveget). Nálam. Jó vicc!... Ekkora kockázatot nem vállalhatok, minden okom megvan rá... Hogyan, milyen alapon? Vegyem fel sofőrnek és úton-útfélen mindenkinek magyarázzam meg a bizonyítványát? Nem, erről szó sem lehet! Kató: (hosszabb szünet után). Volt neked egy süketnéma öcséd, a Pista... Kalocsai: Volt, de ő tizenötéves korában meghalt Kató: Tudja itt valaki, hogy meghalt? Kalocsai: Nem, azt nem tudja senki. Kató: Na, látod! Kinek jutna eszébe gyanakodni a tulajdon, süketnéma öcsédre!? Kalocsai: Hegyük' fel, hogy befogadom, de az adó-vevő?... Hol akarod elhelyezni? Kató: A rendelődben. Kalocsai: Nem rossz — kiteszem az íróasztalomra, és ráfüggesztek egy táblát felirattal: adóvevő! Kató: Ne csacsiskodj, János! Ugyanolyan makrancos vagy, mint kamaszkorodban voltál. Kalocsai: (az emelet felé pillant, szájára teszi az ujját). Vigyázz, az alezredes! (Tétovázás után). A jelszó? Kató: Tűzvirág. Kalocsai: Tűzvirág? ... Szép. Nagyon szép.
