Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Párkány Antal: Az új hazában (Részlet a szerző „Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben” című monográfiájából )
ellen támadtak. Bár a barokk stílusban a katolikus restauráció mozgalma megtalálta a maga propagandaművészetének realizálhatóságát, a barokkot mégsem lehet ilyen egyértelműen csupán egyetlen szellemi áramlathoz, eszmei irányzathoz kötni. Ez a Munkácsra amúgy is későn érkező építészeti stílus a stílusjegyeit hordozó építménnyel együtt rövidesen a sok más korabeli épület sorsára jutott: „Ennek a jezsuita és fejedelmi barokknak minden nyomát eltörölték az itt hosszú éveken át pusztító polgárháborúk rombolása'.“130 A Rákóczi-szabadságharc leverése utáni „birtokosztó“ években a Schönbornok jutottak a munkácsi hercegi latifundium birtokába. Velük a „kifinomultabb barokk műveltség“131 jut el a korábbi évek harcai során sok bajt átvészelt Munkácsra. Schönborn Frigyes Károly — frankóniai herceg, würzburgi és bambergi püspök, a német birodalom alkancellárja — szenvedélyes építkező volt, aki Bécsből, később a Majna völgyi kastélyaiból igazgatta hatalmas birtokainak sorsát. Hosszú élete során egyszer sem utazott el megnézni a 2300 km2 kiterjedésű munkácsi birtokát, sem a később átépítésre kerülő itteni kastélyát. Nagyhírű építőművészekkel dolgoztatott, közülük: „Johann Bernhard Fischer von Erlach, Lucas Hildebrand és Balthasar Neumannak neve emelkedik ki.“132 A munkácsi kastély átépítését a csehországi származású Balthasar Neumann tervei alapján és közvetlen irányításával kezdték. Az ő tervrajzai szerint építették fel a würzburgi püspöki palotát is, amely a „német barokknak a bécsi császárpalotával, a Schön- brunnal is vetekedő alkotása volt.“133 1746 nyarán megkezdték az átépítést, de Schönborn Frigyes Károly hirtelen halála egy időre megakasztotta a munkálatokat. 1747-ben fogtak hozzá ismét a kettő híján száz ablakos kastély építéséhez. A még most is létező kastélynak a régi Rákóczi-kúria volt az alapja, amelyhez új szárnyrészeket építettek, majd mindhárom épületszárnyat összekötötték. A kastély ablakdíszítései és a falfelületet tagoló felső részen levő „pajzán angyalok, állatdekorációk ... művészi gazdagságot és fantáziát“13* árulnak el. A kastélyt időközben tűzkár érte, de az említett kijáró felett teljes épségben megmaradt egy kagylódíszítmény. A tanulmányban ugyan nem esik róla szó, de megemlítjük, hogy a kagylódísz a barokk jelképe. Ez a stílus valószínűleg motívumáról, a kagylóról (barocco) kapta a nevét. Ez a szépnek mondott kagylóornamentum egyben tehát akár a munkácsi barokk szimbóluma is lehet. A kastély méreteiről és architektúrájáról azt olvashatjuk, hogy a városi templomot is túlszárnyalta, „s mint a barokk építészet alkotása az egész vármegyében vetélytárs nélküli volt.“135 A kastély a 18. században — a barokk művészet túlhajtásaként kialakult — dekoratív ős túlfinomult rokokóval már nem gazdagodott. 1786-ban a kincstár tulajdonába került a kastély, néhány év múlva megint a Schönbornok birtokolták, hogy később majd ismét, immár örökre elveszítsék. A rezidencia a hozzá tartozó hatalmas birtokkal együtt végre azok utódainak a kezébe jutott, akikrőil Sas mély együttérzéssel írja: „A kárpáti jobbágyok, ha közvetve is, de végeredményben hozzájárultak ahhoz, hogy a Schönbornoknak pompát hirdető palotái egy árnyalattal szebbek és megraga- dóbbak legyenek.“136 Sas Andornak ebben a tanulmányában is — bár az művészettörténeti vonatkozású — az ábrázolás igazi tárgya: az ember. Művészettörténeti értékeléseivel párhuzamosan az emberi fejlődés belső mozgatóerői és a tényleges történelmi-társadalmi tényezők közti kapcsolatokat is kutatja és elemzi. Haladó szellemű tudósként foglal állást és von párhuzamot az „emberkéz“ által létrehozott javak előteremtől és az építészeti, akár képző- és iparművészeti remekművek birtokosai között. Művészettörténeti írásaira is jellemző, hogy széles körű műveltségét, gazdag nyelvtudását intenzíven érvényesítve, hatalmas forrásirodalmat idézve és az alkalmazható rokontudományokat hathatósan felhasználva alkotta meg a műveit. 130 Munkácsi barokk. Magyar Figyelő. 1933. 1—2. szám. 67. 1. 131 Uo. 67. 1. 132 Uo. 68. 1. '33 Uo. 69. 1. 13< Uo. 85. 1. 135 Uo. 86. 1. 136 Uo.
