Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Lovicsek Béla: Tűzvirág (dráma)
Közlegény: Nem az oroszokkal, azok még messzi vannak. A szlovák partizánokkal, öregapám. Suchy b.: Még ilyet! Ki hitte volna, hogy ide i'S elmerészkednek! Igaz, elég nagy az erdő, se széle, se hossza, az országhatár is errefelé húzódik, bár manapság nincs semmi jelentősége. Szakaszvez.: Miért nincs? Suchy b.: Mit tudom én. Nincs. Szakaszvez.: Maga szlovák ember, ugye? Suchy b.: Az volnék . .. Szakaszvez.: Elég sokan élnek ebben a faluban, igaz? Suchy b.: Élünk. Elég sokan. Vegyesen a magyarokkal. Közlegény: És mégsem törődik a szlovák partizánokkal. Suchy b.: Nekem már az öt is páros. Szakaszvez.: Azt tanácsolom én magának, öregapám, hogy kevesebbet koslasson az erdőben, ha ágyban akar meghalni! Közlegény: A mi puskánk pontosan hord ám! Suchy b.: Valamikor az én karabélyom is pontosan hordott. Most meg tán az ökröt sem találnám el öt lépésről. Majd megtudják a vitéz urak is, ha egyszer megöregszenek. (Idegesen pislog az utca felé). Szakaszvez.: (észreveszi.) Vár valakit? Suchy b.: A mesebeli herceget. Hátha hoz egy tarisznya aranyat. Szakaszvez.: (fölnevet). Mit kezdene vele, vén lókötő? (Megkínálja cigarettával). Gyújtson rá! Suchy b.: Pipázok, de azért elfogadom, köszönöm! (Rágyújt). Hogy mit kezdenék vele? Hát... elgyönyörködnék benne, meg aztán. .. meg aztán maguknak is adnék belőle egy szakajtóval. Maguk fiatalok, kezdhetnének vele valamit. Egyszer majd csak befejeződik ez a nagy cécó, aztán mindenki teszi tovább a dolgát, ahol abbahagyta. Nincs antól szebb, nyugodtan dolgozgatni, szeretkezni, gyereket nevelni meg nyulat, disznót, csirkét; veszekedni az asszonnyal, fát vágni, kerítést foltozni, várni a telet, tavaszt, kaszát kalapálni, tehenet fejni, néha berúgni, énekelni a templomban ... Közlegény: Álmodozzon csak, öregapám, álmodozzon... Én is szeretnék terített asztalhoz ülni, fehér ágyban menyecskét ölelni, tehenet legeltetni az erdő alatt, megkérdezni a kakukktól, hágy évig élek még... Csakhogy most az a helyzet, öregapám, hogy nem merem megkérdezni. Ha sokat kakukkolna, talán hazudna. És én azt nem akarom ... Szakaszvez.: (elkomorodva). Hülye vicceid vannak!... Gyerünk! (Indulnak elfele). Isten áldja! Közlegény: Hát csak lesse azt a herceget, aztán majd jövünk a jussunkért. Isten áldja! (Elmennek). Suchy b.: (mosolyogva bólogat, majd a markába köp, és karóhegyezéshez lát). Jézus segíts! Kató: (24 év körüli, csinos kislány egyszerű öltözetben: vékony blúz, szoknya, kötény, kitaposott félcipő. Fejkendője alól aranyszőke hajfürt kandikál elő. Kezében nagyobb kendőbe kötött poggyász. Tipikus, városban cselédeskedő falusi lány. Kívánatos, bájos teremtés. A kertaljai útról bekukkant a kerítés felett az udvarba). Jó napot! ... Kaphatnék egy kis friss vizet? Suchy b.: Más egyeben sincs. Jöjjön csak! (Az öreg vízért megy, Kató bejön az udvarba, tétován körülnéz, Suchy bácsi egy bögre vízzel visszajön). Tessék, hegyi forrásból való, a pezsgő kismiska hozzá képest. Aki ebből egyszer iszik ... Kató: . .. mindig visszajár a forráshoz, ha megteheti. Suchy b.: Pontosan ezt akartam mondani. Kató: (rövid szünet után). Egyedül él? Suchy b.: Teljesen. Kató: Szép ez a vidék. Suchy b.: Szép. Különfosen az idegen szemnek. Az enyém már megszokta. Jló az erdő közelsége... Ha szél jár erre, idehallik a fák zúgása, tavasz nyílásával meg a sok részeg madár hogy mit csinál itt, az nem közönséges. Zeng az egész táj. Belesiketül az ember. És az a rengeteg virág!
