Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Nevizánszky Gábor: A honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának kutatása Szlovákiában
Nevizánszky Gábor Az eddig feltárt honfoglaláskor! leletanyag csaknem teljes mértékben sírokból származik. Ásatásokat a szlovákiai honfoglaláskori magyar településeken mostanáig még nem végeztek. Néhány szórványlelet azonban így is előkerült a Šarišské Sokolovce-i és a zempléni földvárak feltárásánál.1 Az első régészeti bizonyíték, amely igazolja, hogy a honfoglaló magyarok megfordultak a mai Szlovákia területén, már 1868 óta ismeretes Galgócról. Nem sokkal később váltak ismertté a nemesócsai sírok, melyeket Végh Adorján tett közzé.2 A mi- lénnlumi ünnepségek hatása korán megmutatkozott a régészeti kutatás terén is. Gombamódra szaporodtak a fölfedezett vagy feltárt honfoglaláskori temetők. Ebben az időben figyelemreméltó eredményeket ért el Dókus Gyula, aki az akkori Zemplén megye területén végzett kutatásokat. Ű fedezte fel és tette közzé többek között a bod- rogvécsi, kisdobrai és a nagykövesdi sírokat.3 Az említett lelőhelyeken kívül szintén a századfordulón váltak ismertté a szilaspusztai és a szinyéri sírmellékletek.4 Az első Csehszlovák Köztársaság alatt Szlovákiában a régészeti kutatás még csak kibontakozóban volt. A honfoglaláskori temetők száma azonban ebben az időszakban is nőtt, s ebben oroszlánrésze volt Szőke Bélának. Ő mentette meg a naszvadi, érsekújvári és a pozsonyvezekényi sírok egy részét, ezenkívül több, Délnyugat-Szlovákiával kapcsolatos tanulmánya jelent meg.5 Ebből az időszakból származnak Alapy Gyula és Jirí Neustupný6 kisebb leletközlései is. Az utóbbi nagy jelentőségű leleteket mentett meg Bodrogszerdahelyről, de — sajnos — ezeket a mai napig sem tették közzé. A negyvenes évek elején tovább bővült a honfoglaláskori régészeti leletanyag, ugyanis egyrészt folytatódott a bodrogszerdahelyi temető további feltárása, másrészt megmentették az igen értékes perbetei leleteket. A felszabadulás után feltárt temetők nagy mértékben bővítették eddigi ismereteinket. Lehetőségünk nyílt a honfoglalók életének közelebbi megismerésére, s fölmérhettük kultúrájuk és társadalmuk fejlettségi fokát. Annak ellenére, hogy ezeket a temetőket tervszerűen még nem kutatták, értékes és nagy jelentőségű leleteket sikerült belőlük megmenteni. így kerültek napvilágra a szeredi, persei, bátorkeszi, bánkeszi, marcel- házi, hetényi, alsópéteri, tornóci, ágcsernői, veresvári, udvarnoki, udvardi, ondrohói, 1 Benadik B.: Slovenské nálezy z výskumu valu na hradisku v Zemplíne. Študijné zvesti AŰ SAV, 14. sz. 158. old. 2 Rómer F.: A galgóczi ezüstdísz lelet. Archeológiái Értesítő, 1871. 165—166. old. Végh A.: A nemes-ócsai temető. Arch. Ért. 1880. XL—XLIV. táblák. 5 Dókus Gy.: Arpádkori sírleletek Zemplén vármegyében. Arch. Ért. 1900. 39—61. old. 4 Hampel J.: Űjabb tanulmányok a honfoglaláskori kor emlékeiről. Budapest 1907. 144—145. old. 5 Szőke B.: Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon. Folia Archeologica, 1941. 214—224. old.; Uö.: honfoglaláskori magyar sírok Pozsonyvezekényben. Üj Magyar Múzeum, Kassa 1944, 47—51. old.; Uö.: Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. Arch. Ért. 1954. Uö.: A honfoglaló és kora Árpád kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok I. Budapest 1962. 6 Neustupný J.: Tisícleté hroby. Pražský ilustrovaný zpravodaj, 1938. 10. sz. 8. old., Uö.: Staromaďarské pohŕebišté z X. stol. ve Strede nad Bodrokom. Časopis národního musea, 1938. 1. sz. 163. old. 9 Točík A.: Altmagyarische Gräberfelder in der Siidwestslowakei. Bratislava 1968. Uö.: Nové výskumy na pohrebiskách z X. a XI. st. na Slovensku. Archeologické rozhledy, 1955. a honfoglaló magyarság régészeti hagyatékának kutatása Szlovákiában
