Irodalmi Szemle, 1973
1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)
Mirigy karma mint ág Tündérhonban üdlakon Virrad ékes hajnalom; „Volt a világon egy öreg király és királyné, már közel álltak a halálhoz, és gyermekük nem volt. A palotájuk mellett egy szép, sima jegenyefa állott, melynek teteje az égig nyúlt fel.“12 A mese többi változata szerint is a fa általában a király udvarában van, vagy pedig egy bizonyos magas hegyen, (az oldalai különböző színáek), amely csaknem az égig ér. A tárgyalt résszel kapcsolatban lényegesnek tartjuk megjegyezni, hogy a kritikusok a bírálatukat vagy recenziójukat általában azzal kezdték, hogy nem tudni, kicsoda Csongor, jobban mondva kérdéses, árva-e vagy vannak-e szülei. Pedig kétségtelen, hogy Csongornak idős, „agg“ szülei vannak; az ő kertjükben van a fa, s Mirigyet is ők kötöztették a fához. Az is tény viszont, hogy Csongor a darab folyamán valóban nem találkozik szüleivel, csak beszél róluk. AZ ALMA IFJÍTÖ EREJE TÜNDE MEGJELENÉSE Mirigy Érni kezd a fán az alma 3 mint egy most szült lánykafő Oly arannyá duzzad halma. Mégis ebben agg apádnak És anyádnak haszna nincsen; S most, aranyfa, jöjj velem, Ifjúságnak drága fája, Tán lehull a kor homálya, Almádat ha ízlelem. Csongor Ah, tán ez, kit szívdobogva Vártam annyi hajnalon? Ah, tán ez, kit szívdobogva Vártam annyi hajnalon? „A király egyszer azt álmodta, hogy ennek a jegenyefának a tetejében van két alma, amelyből ha ő és felesége ennének, attól megfiatalodnának, s élnének még kétszer annyit, mint amennyit már idáig éltek.“13 Az ég'’érő fa a mese többi változata szerint is ifjító erejű almát terem (vagy nem ismerik a gyümölcsét). Ah, de mit tekint szemem Hattyú szállá távol égből Lassú dal volt suhogása, Boldog álom láthatása, S most, mint ébredő leány, Ringató szél lágy karján, Ogy közelget andalogva; Egy szajáni mesében14 hét hattyú száll a csodás termetű fára, ez Tündér Ilona. Egy besenyőteleki mesében15 e világfáról három galamb száll a nyáját őrző kondáshoz. Egyikük szép leánnyá változik. Megszeretik egymást. A kondás eldicsekszik a lány szépségével, s csak a világfán találkoznak újra. 12 A vasorrú Indzsibaba — kárpátukrajnai népmesék 154. old. 13 Uo. 14 Dr. Berze Nagy János: Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok. Pécs, 1958. 231. old. 15 Uo.
