Irodalmi Szemle, 1973

1973/7 - Beke Sándor: Az égigérő fa alatt (Tanulmány a Csongor és Tünde eredetéről)

őt ide hozta, és visszatérjen a tündér szépségű királykisaszonyhoz. De amig ő a királynál időzött, azalatt odajött a három sárkány, s a táltos paripát elvitték. A fiút ez rettentően bántotta, nagyon elbúsulta magát, és tudakozódott, hogy nem látta-e valaki az ő paripáját. De senki sem tudta megmondani, hogy merre ment el a ló.

A szegény fiú elszomorodva kénytelen volt a nagyvilágba menni paripát keresni. Eljutott vándorútján a Tisza vizéhez. Ott éppen szálfákat szállítottak az úsztató emberek. Ezekhez felkéredzkedett a tutajra, s ment velük a vizen. Egyszer, amikor egy nagy magas hegységhez közeledtek, a havas hegyek között a tutajosok arról beszélgettek, hogy ennek a hegynek a tetején három sárkány lakik. Amint az utas fiú ezt meghallotta, rögtön eszébe jutott, hátha ezek a sárkányok vitték el az ő paripáját.“8

A magyarság néprajzának IV. kötete nyomán László Gyula A népvándorláskor művészete Magyarországon című művében így foglalja össze az „égigérő fa“ meséinek vázát:

„Mindahány azzal kezdődik, hogy van a király udvarában egy égig érő, óriás fa, amelynek nem ismerik gyümölcsét, vagy (más változata szerint) ifjító erejű almát terem, vagy lombkoronájába ragadta fel magával a sárkány a király leányát. A változatok abban megegyeznek, hogy valakinek fel kell menni a fára; aki á feladatot teljesíti, megkapja a királyleányt feleségül. A fa törzse beláthatatlan magasságú; némelyek szerint csak fenn az égben ágazik széjjel, s onnan terjed el tovább a koronája. A jelentkezők: királyfiak, hercegek kénytelenek vállalkozásukat sorra abbahagyni. Végsőnek jelentkezik a király kiskondása, aki baltájával neki akar indulni a nagy útnak... Rovátkákat vág a törzsbe lépcső gyanánt s úgy kúszik egyre magasabbra, kopácsolása zajára a törzsön megnyílik egy ajtó. Anyóka dugja ki rajta a fejét... (változatokban: a Szél anya) ki tudván, hogy (a fiú — B. S.) mi járatban van, tovább küldi nénjéhez, aki egy mérfölddel magasabban lakik (változatok: a Hold anya], majd ez is tovább irányítja a harmadikhoz (változatokban: a Nap anya), de egyik sem tud a fa tetejéről semmit. Végre felér a legény az első elágazásig.“9

A továbbiakban azzal folytatódnak a mesék, hogy elágazási rétegenként látványok nyílnak a fiú előtt: mezőséget lát az egyikben, kastélyt a másikban, három legelésző lovat a harmadikban, míg végre feljut a fa legtetejére.

Népmesekutatóink véleménye megegyezik abban, hogy ez a mese „emlékezés“ a sámánszertartásra, melyben a sámán a „világfába“ vágott fokokon épp így kúszik fel az egyre magasabb régiókba.

Miután felidéztük tudatunkból a gyakran erőszakkal — keresztényiesítéssel stb.

— kiszorított ismereteket, összehasonlításképpen nézzük meg a Csongor és Tünde meséjének rövid vázát. Az áttekinthetőség kedvéért csupán az első két képet.

8 Uo. 157. old.

9 László Gyula: A népvándorlás művészete Magyarországon. Corvina Kiadó, 104—105. old.

Sámándob az Altájból, fordítva növő világfával