Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - JEGYZET - —mond: Követendő példa
konszerű összefoglalását, amely tájékoztató, s egyben egy majdani rendszeres irodalomtörténet előkészületi munkáinak része — lehetne. Mintául a fent foglalt cseh nyelvű irodalmi kalauz szlovák elődje, nemcsak száraz adatokat, de az egyes írókról [az élőkről is!) színes történeteket, életrajzi adalékokat, fényképfelvételeket is közlő Literárne prechádzky po Stredoslovenskom kraji, 1965 (Irodalmi séták a közép-szlovákiai kerületben, szerzők: Libor Knézek és Pavol Uhrín) szolgálhatna. ^Példaként s befejezésül hadd másoljak ide most ebből a Literárne prechádzky^ból egy történetet, amely >a két háború (közötti szlovák próza legnagyobb alakját teszi számunkra emberként is nagyon rokonszenvessé: „A megyeháza előtt állt a város szülöttjének, a költő Tompának a szobra. Jesenskýt, mint megyei főispánt (Jesenský 1918—21 között Rimaszombatban volt főispán, T. Á.) többször felkeresték egyének és küldöttségek is, s követelték, hogy távolítsa el a szobrot. Később ezek a kategorikus követelések tovább szaporodtak, de Jesenský egyértelműen és határozottan kijelentette, hogy míg ő főispán lesz, a szobor a helyén marad.“ Tőzsér Ärpád követendő példa Ki, melyik irodalomkedvelő tud arról manapság, amikor az egykor szervezetlenségbe „beleszületett“ csehszlovákiai magyar irodalom életére többé-kevésbé változatlanul érvényes a szervezetlen és az ösztönös jelző, amikor — íróink tevékenységének nyomait keresve — hétről hétre bosszúsan toljuk félre napi- és hetilapjainkat, amelyek — mintegy „versenyre kelve“ a Nagyvilággal és a Svetová literaúrával — a rendszertelenül közölt hazai irodalom rovására több (és már-már rendszeresen) idegen, sőt külföldi írók műveit közlik, ki tud ma arról, hogy van egy kevesek által ismert járási lap, amely szerény — a központi lapokétól jóval szűkösebb — lehetőségei ellenére is példamutatóan tanúsítja, hogyan kell és lehet fórumot biztosítani a hazai magyar irodalom számára? A kétnyelvű — Žitný ostrov — Csallóköz címet viselő — lap, amely Szlovákia Kommunista Pártja Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának és a Járási Nemzeti Bizottságnak a kiadványa, hetente egyszer, nyolc oldalnyi terjedelemben jelenik meg (ennek a fele magyar szöveg). Célja elsősorban a járás politikai, társadalmi, gazdasági életének a tükrözése, de szerkesztői nem feledkeznek meg a kultúráról és a művészetről sem. Ennek Jegyében indult — 1969-ben, Rügyek fejeimmel — a csallóközi fiatal írók egyoldalas irodalmi rovata, melynek az volt a célja, hogy közlési lehetőséget biztosítson a terület ifjú toliforgatóinak. Közülük egynéhánynak — Wurczel Gábornak, Bereck Józsefnek stb. — a teljesítményeire azóta elismerően reagált nemcsak a hazai, hanem a magyarországi kritika is. A Rügyek rovat tehát „virágot“ is hozott, s a si’ker jó energiaforrásnak bizonyult a lap további működéséhez. Vállalkozásuk és tevékenységük nálunk — regionális szinten — minden bizonnyal példátlan, és sem színvonalához, sem hasznosságához nem férhet kétség. Fontos ez az irodalmi oldal, mert 1. az utóbbi években jelentősen megnövekedett a csallóközi írók száma; 2. mert teret biztosít azoknak a kezdő toliforgatóknak — a lap tanúsága szerint vannak jócskán —, akikből „még minden lehet“; 3. mert — s ebben nyilvánul meg a lap egészséges regionalizmusa — szervesen kapcsolódik a tájhoz, Csal'.óköz életéhez. Idei január 19. számukban olvasható az az érdekes kis glossza — A táj és a költészet —, amely a csehszlovákiai magyar tájköltészet eddigi gyakorlatával vitázva („a táj nem kelléktár“), olyan tájversek megteremtését célozza, amelyek „túlmutatnak önmagukon. A felszínen túl valahogy mindig a lényeg, az általánosabb mondanivalók, jelentések hordozói felé.“ Jól példázza ezt a törekvést Varga Imre Arcok és arsok — 2. című verse (1972. IX. 21. szám), amely mind többrétegű gondolatiságát, mind nyelvi erejét tekintve, vetekszik a lapunkban közölt Bércbálvánnyal. „Csallóköz fölmérhetatlen lehetőségeket kínál a táj költészetté transzformálódására“ — olvassuk az említett jegyzetben, s a lapból — Bereck prózája, Szitási versei, Kmeczkó és Keszeli költé- ményei révén — nem hiányzik a megállapítás igazolása sem. Szitási egyik verscíme
