Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Forbáth Imre: Vázlatos önéletrajz (részlet)
szerkesztőségi helyreigazítás Májusi (5.) számunknak Forbáth Imre Vázlatos önéletrajz című anyagából törde- lési-korrektori mulasztás folytán, alig menthetően kimaradt egy jelentős részlet, amely Forbáth háború alatti éveivel foglalkozik. A (kimaradt részt — a véletlen folytán töredékként is megállja a helyét — most az alábbiakban, részletként közöljük, hogy a nagyjelentőségű irodalomtörténeti dokumentum közlése mulasztásunk ellenére is teljes legyen. Az alább közölt részlet a Vázlatos önéletrajz szövegében a 399. oldalon a harmadik bekezdés után következik. (A „Nagy mulasztásokat kell még jóvá tenni!" mondat után.) A sajnálatos esetért kérjük olvasóink elnézését. A szerkesztőség A „Magyar Nap“ újraélesztette bennem a már régen hallgató magyar írót. Szívesen írtam a „Korunk“-ba is. Nagyszerű szerkesztője, Gaál Gábor, az alkotás tüzét szította bennem baráti, de minden írásomat csalhatatlan éleslátással bíráló leveleivel. Akkora befolyása rám csak Fábry Zoltánnak volt, akinek könyveit Rolland és Thomas Mann könyvei mellett őrzöm és becsülöm. Az igazságnak ezt a fanatikusát nem lehet megvesztegetni szép szavakkal, elhódítani formák áfiumával. A legmagasabb mértékkel mér: az osztályharcos valóság követelő, megalkuvást nem ismerő mércéjével. Fábry Zoltán jelentősége messze túlnőtt a mi keretünkön, az egész jobb jövőért küszködő emberiséghez szól... Különös tréfája a sorsnak, hogy éppen Fábryt, barátomat és szigorú kritikusomat sose láttam, sohasem beszéltem vele. A távolból küldözgettük és küldözgetjük egymásnak az üzeneteket... Életemneik cselekvésben-alkotásban oly gazdag ostravai ideje kicsúcsosodott 1938-ban, a fasizmus elleni és a demokrácia védelméért folyó harc e jelentős és tragikus esztendejében. Akkor kézzelfoghatóan éreztem hogy írásaim küldetést teljesítenek s életemnek szélesebb értelme van. Egyre-másra jelentek meg verseim, riadóra doboló cikkeim. Azon év nyarán országunk egyik küldöttje voltam Párizsban a nemzetközi háború- és fasizmuselleni kongresszuson s az Association des Écrivains összejövetelein. Az utóbbin elhangzott az én beszédem is „Csehek és magyarok“ címmel. Párizsban ismertem meg személyesen a haladó világ sok akkori vezérét, Passionáriát, Cachent, Aragont, Dreisert, H. G. Wellst, — hogy csak néhány nevet említsek. Párizsból hazatérve tapasztalataimról beszámoltam szóban és írásban. De a diplomácia boszorkánykonyhájában már főz- ték-keverték az árulás, a Hitler-előtti kapituláció népeket bódító maszlagát. München számomra kataszrófát jelentett. A fizető betegek teljesen elmaradtak, a biztosítók felmondták velem (kötött szerződéseiket, két megjelenés előtt levő könyvem kéziratát visszaküldte a kiadó, orvosi munkám alig volt. A polgári egzisztencia addigi illúziója megszűnt. Március 14-én délután 6 óra felé megjelentek a náci csapatok Ostrava utcáin. Sok antifasisztával együtt én is menekültem. Prágában már nem vártam be a szervezett emigrációt, melynek én is a listáján voltam. Feleségem 'küldött értem egy a kommunistákkal szimpatizáló csempészt, aki március 23-ának éjjelén átvitt a határon Lengyel- országba. Krakkóba jött utánam néhány okmány: bátyám kieszközölte bevándorlásom lehetőségét Dél-Afrikába; amerikai írószervezetek meghívtak előadóturnéra, az „Association dés Écrivains“ értesített taggá-felvételemről. Fontosabb volt a hír, hogy londoni pártcsoportunk igazolt s táviratilag jött az Angliába szóló beutazási vízum. Gdyniából vitt a hajó Svédországba s onnan Tilary kikötőbe Angliában ... Feleségem kisfiúnkkal egy magyar elvtárs kíséretében követett egy hónap után. A bátor asszony átment Ostravá- ban a náci megszállás izgalmain és kalandos úton menekült a határon át. A krakkói bizottság már vízummal várta. Említésre méltó, hogy az illegális (kapcsolatok fenntartása nem szakadt meg távozásommal. Feleségem folytatta a munkát ottléte utolsó napjáig. Forbáth Imre: Vázlatos önéletrajz
