Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Fülöp Antal: Kis szeretet estére
kis szeretet estére A kalauz átment a kocsin, Flóris kiegyenesedett. Bőrönddel a térde közt ült a zsúfolt kupéban. Az ajtó üvegén át nézett a kalauz után; hosszú út állt még előtte, nagyon hosszú. A következő állomáson egy férfi telepedett a szemközti ülésre, s hogy felszállt, azóta állandóan Flórist bámulta. Ű az ablakra szegezte tekintetét, de akkor meg az üvegről nézett vele szembe a férfi arca. Felállt, megfogta a bőröndjét, de a kalauz belépett a kocsiba, és Flóris visszaült a helyére. Fejét a kupé oldalának hajtotta s aludt... A kalauz léptei megálltak az ülés végénél: — Ez akár száz órát is aludna egyfolytában! — hallotta Flóris. Érezte, hogy a kalauz megfogja a vállát és ébresztgetni kezdi. Mély álomból riadt, felpattant az ülésről, s végigtapogatta a zsebeit: a szivarzsebet, a belső s oldalsó zsebeit, végül a farzsebét. .A papiros ott lapult a farzsebében, de ő csak tovább keresgélt. — Jegyed vagy pénzed van? — kérdezte a kalauz. — Jegyem — modta —, az nincs ... A kalauz előhúzta a csekkönyvet, és megkérdezte, hova utazik. Miközben könyékig turkált a zsebeiben, megmondta a város nevét. — Akkor együtt szállunk ki — szólalt meg a férfi. Én is oda utazok. A papiros ismét ott volt a markában, de üresen húzta ki kezét a zsebéből, s elölről kezdte a keresgélést. A csekkönyv eltűnt a kalauz bőrtáskájában: — A következő állomáson leszállsz! — mondta. Tekintetek géppuska-tüzében kiáltott Flóris a kalauz után: — Várjon! — Előbb látni akarom a pénzt — felelte a kalauz. — Nem az van meg... — mondta Flóris, s a kezéből átvillant egy papiros a kalauz kezébe. A vonat megállt, tovább indult, de a kalauz még mindig a pecsétes szabadjegyet 'vizsgálgatta. A körbélyegző a másik feléről is látszott, végre a kalauz is fölfedezte. — Ahá! — kiáltott fel, s Flórissal pördült egyet a kupé. — Te most egyenesen onnan jössz. Az ember ki se nézné belőled, hogy ... — Ez aztán nem fontos! — szólalt meg a férfi. — Semmi baj, haver, nem kell azt szégyenleni. Erre a kupé végében is felálltak néhányan, Flóris látta a fejeket, ahogy az ülések fölött bámultak feléje. Közelebb húzta magához a bőröndöt, abban volt a levél, az apja levele, amelyben hazahívja és megbocsát neki. Tudta ő, hogy az apja nem hagyja sokáig ott az intézetben. Még három év sem telt el, s már haza is hívta. Arcát az .-ablakra szorította, az állomás, ahol az apja várni fogja — mert biztos, hogy várni fogja — már közeledett... Fülöp Antal 1943-ban született Budapesten. A Hét riportere. Ónálló kötete még nem jelent meg.
