Irodalmi Szemle, 1973
1973/6 - Zalabai Zsigmond: Az értelem keresője (Miroslav Válek: Válogatott versek)
vagy problémátlan világot rajzoljon. A „Szegény, néhai, vak nagymama“ sorsa felé fordul, az ő lelkében keresve a társadalmi változások emberi vetületét: „Ogy futott rajta át az élet, mint ostorcsattanás, oly fájón, kegyetlenül. / S most tulajdonképpen már meg sem érti e furcsa világot. / Nem emlékszik unokái nevére, / ijedten összerezzen, ha a házban nevetnek, / az égett nafta különös, idegen illatát hozza neki az este.“ Az egyén drámája, a beilleszkedni, alkalmazkodni nem tudás gondolata fogalmazódik meg ezekben a sorokban. Egyén és világ: egy fejlődésben visszamaradt, a múlt erkölcs- és szokásrendjétől determinált tudatforma és a gyorsan előrelépő, új törvényeket követő valóság ütközik bennük össze. S a megoldás? A múltban gyökerező magatartásforma menthetetlenül elavul, a világ nem áll meg, követi önmaga diktálta ritmusát: .......gyorsabban és hangosabban lélegzik. B úcsúkor itt sült libák repülnek, karvaly lendül rakétaként a felhők felé, ősszel lila színű eső hull a kertre, a szilvák súlyos cseppjei koppannak a fáradt földön. A síkság minden gyümölcsét odaadta, már nincs mit mondani — hallgat. Álmos, cukortól és melasztól ragadós; vattával bélelt kabátját felveszi. Márton-napra leesik az első hó. Egyén és világ, lélek- és társadalomrajz, múlt és jelen képe váltja egymást ebben a többszörösen rétegelt költeményben, melynek összjelentésében — a már eddig elmondottak mellett — fontos szerepet játszik az idő fogalma is. Az időé, melynek menete mintegy magával hozza s igazolja a változásokat s melyben — mint láttuk — dialektikus ellentmondásban állhatnak a múlt öröklött, „befagyott“ és a jelen változó, dinamikusan fejlődő emberi és társadalmi tudattartalmai. Érdemes szemügyre venni, milyen finom eszközökkel, milyen áttételekkel oldja képpé a költő az időt. Először a napszakok változnak: „Reggeltől jönnek hozzátok a táviratok...“ — „már trombitál az este, kékre festve, mint egy öreg autó“, majd egy éjszakai és egy virradati kép következik: Az éj széles karimájú fekete kalap, reggel visszájára fordul.“ De nemcsak a napszakok, hanem a nagyobb időegységek; az évszakok váltakozása is kifejeződik e képiségben. A tavaszt („---a barackfákról hull a virágpor“) követi a nyár („kövér kalászok ájuldoznak a rettenettől“), a nyarat fölváltja az ősz („...lila színű eső hull a kertre, / szilvák súlyos cseppjei koppannak a fáradt földön“), s végül megjön a tél is, lehull a hó, s a síkság „vattával bélelt kabátját felveszi.“ A költemény tehát — amellett, hogy az itt és most folyó élet egyéni és társadalmi vonatkozásait jeleníti meg — fölvillantja az idő múlásának folyamatát, érzékelteti a lét határtalanságát, a világ végtelenségét is. Ez a komplex valóságlátás, ez a többrétegű jelentéstartalom a Válek- versek egyik legjellemzőbb vonása. Ezzel a módszerrel térképezi föl a 'kibocsátó világot, a szűkebb szülőföldet, a „béresek síkságá“-t, amely fölött a holdkaréj is csupán „fekete kenyérszelet“ (Lábuk alatt a föld, Szárnyak). A két költemény — két „ellenvers“: a valósághoz kötődés és a valóságtól elszakadás szembesítése. Hogy Válek melyiket vállalja, nem szükséges részleteznünk — beszédesen példázza ezt az imént elemzett költemény. A Szárnyak „nincsen semmiféle szárnyunk, / s ez bizony felettébb szomorú“ sorával is az alábbi fölismerés felesel: „Itthon vagyok hát, e földön, /se föld mindenhová elkísér ...“ Még inkább nyilvánvaló a földközelség a költő harmadik kötetében, a Tömegvonzásban, amely Válek világképének további tágulásáról is tanúskodik. Az imént tárgyalt verseiben szülőföldje és a kibocsátó szűkebb közösség múltját-jelenét térképezte föl, a Tömegvonzásban viszont megjelenik egy újabb — immár nemzeti érvényű — tematika: a történelem tragikus eseménye, a fasizmus. Emellett tovább bővül a költő eszköztársa: egyre gyakrabban bukkannak fel az epikus magvú, de lírai megjelenítésű emlókképek, a kort jellemző sors-dokumentumok. A szülőföld kéz, amelyre ráhárulhatsz sirva című költeményében egy-egy emlékfoszlány idézi „Rettegett Iván“-nak,
