Irodalmi Szemle, 1973
1973/5 - — mond: Holmi
(holmi) A kortárs magyar költészetből címmel változatos versanyagot mutat be a Nové slovo 9. száma. Jékely Zoltán, Nagy László, Garai Gábor, Kormos István, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Jánosy István, Csanádi Imre, Simon István, Pilinszky János egy-egy költeményét E. B. Lukáč ültette át szlovák nyelvre. A budapesti Magyar Ifjúság Keszeli Ferenc Otközben és Tóth László Hamu és ecetfa című versét közli a Költészet Napja alkalmából. Betekintés a Madách Könyvkiadó műhelyébe című írásában (Smena, április 10.) négy új kiadványt ismertet Karol Wlachovský. Miroslav Válek válogatott verseinek kapcsán a fordítások adekvátságáról értekezik, s megállapítja, hogy az átültetés nagyobb részt sikeres. Pozitívan értékeli Duba Gyula Valóság és életérzés, valamint Tőzsér Árpád Érintések című köteteit, s kiemeli a fiatal prózaírók antológiájának, a Fekete szélnek a jelentőségét. A szegedi Tiszatáj áprilisi számában Görömbei András Tőzsér Árpád költészetéről írott tanulmányát, a Gömörország bolygó fiát olvashatjuk. A portrévázlat végkövetkeztetése: Tőzsér költészete „az egyetemes magyar irodalom értékes része“. A Csehszlovák Rádió szerkesztősége április 1. és 5. között megrendezte a magyar irodalom hetét. A műsorban elhangzott Petőfi Sándor elbeszélő kötelményének, A helység kalapácsának a rádiójáték-változata (rendezte Gálán Géza). Az újabb irodalmat Kassák Lajos és Nemes Nagy Ágnes versei, valamint Sánta Ferenc és Örkény István prózai művei képviselték. Vozári Dezsőnek, az egykori szlovákiai magyar költőnek a posztumusz fordításgyűjteményét ismerteti az Élet és Irodalom április 18-i száma. A szomszéd kertje a cseh és a szlovák irodalom jeles költőinek — Bezručnak, Halasnak, Wolkernak, Smreknek, Novomeskýnak, Poničannak stb. — magyarra fordított verseit tartalmazza. A Népszabadság — lapunk nyomán — E. B. Lukáč Találkozásaink Illyés Gyulával című visszaemlékezését közli (április 30.). A nagy visszhangot keltett Fekete szélről olvashatunk egy újabb ismertetést a Kritikában (1973/3.), melyben Nácsa Klára elemzi fiataljaink esztétikai hozadékát. Önközpontúságukról kifejti, hogy az .......nem feltétlenül individualizmus. Különösen n em, ha az intellektuális hős, amely e fiatal írók novelláiban formálódik, nem a végzetes magány, a romantikus kívülállás, az eleve kívülmaradás enervált vagy közömbös szerepét játssza. A kötet íróinak individualizmusa legtöbbször tettre kész individualizmus; állapotuk az önkeresésé, az önmeghatározásé. S majd mindig a művészi és társadalmi felelősségvállalás, a majdani szolgálat jegyében, a jobbító beilleszkedés szándékával.“ Fogódzójuk az etikum — ez emeli az átlag fölé Bereck József és Mikola Anikó novelláit. Az új formával kísérletezők közül Wurezel Gábor és Kovács Magda írásai emelkednek ki. Az előbbi „Kozmikus egységben látja és érzékelteti a valóságot és benne magát“, míg az utóbbi „világa befelé mélyülő . .. Látomásainak szuggesztivitása, feltűnő nyelvi ereje és különös, lírai kompozíciója mindenképpen erőteljes tehetségű művészt sejtet.“ —mond
