Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Vércse Miklós: Melyik Pató Pál úr?
Vércse Miklós melyik Pató Pál úr? „Mint elátkozott királyfi Túl az óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván .. — így kezdte gúnyversét Petőfi 1847 novemberében Pató Pál úrról, a „magyar Oblo- mov“-ről. A költemény következő sorai a nemesi kúria végnapjait szemléltetik, melyeknek azért kellett bekövetkezniük, mert a gazda a cselekvést mindig elodázza: „Ej, ráérünk arra még!“ A magyar irodalomtörténet Pató Pált csupán típusnak, képzelt személynek tartja. A kutatások során több Petőfi-versről bebizonyosodott már, hogy alakjait a költő valóságos, élő személyekről mintázta, ha nem is azon nyomban, amikor találkozott velük. Vonatkozhat ez a szóban forgó versére is, mert abban az időben valóban élt — ráadásul kettő is — nemes és nemzetes Pató Pál, s nem lehetetlen, hogy éppen valamelyikük volt a modell. Állításomat egyrészt több előkerült okmány, másrészt egy újságcikk bizonyítja vagy legalábbis valószínűsíti. Mindenekelőtt lapozzuk fel Esztergom vármegye monográfiáját.1 A 458. oldalon a következőket olvashatjuk: „Pathó György az 1623. február 3-án és Gergely az 1626. január 6-án tartott közgyűlésen Esztergom vármegye nemesei sorába beiktattatott. Pál, István és György testvérek, nagybátyjukkal Jánossal és Endrével együtt 1715-ben igazolták nemességüket. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban a családból István és János fordulnak elő Esztergom vármegye nemesei között. A XIX. század elején a család Muzslán lakott.“ A monográfia sem itt, sem pedig később nem tesz említést a nemesi birtokról. Szerintem annál az egyszerű oknál fogva, hogy már nem volt mit említeni. 1793-ban — a sírfelirat és Muzsla község anyakönyve2 szerint —, Pató Pál születési évében már csak a nemesi titulus és a birtok töredéke lehetett meg — Pál úr különben nem hagyta volna oda a szülőfaluját, különösen 36 esztendős korában nem. Erre a lépésre a szük&ég kényszeríthette. A birtok maradéka nem tartott örökké, főleg a ráérő ember kezén. Pató Pál pedig ilyen lehetett, hisz a szölgyéni plébánia 1843. évi esketési anyakönyve3 szerint ebben az évben, tehát ötven esztendős korában esküdött örök hűséget Wargha örzsébet hajadonnak. Még szembetűnőbb ez a „ráérünk“ természete, ha figyelembe vesszük, hogy abban a korban a vidéki nemesi ifjak gyakran pelyhedző állal siettek házasságot kötni. Öreglegénynek számított ő már akkor mindenképpen, s bizonyára megyeszerte gúnyolódtak a kései lakodalmon. Mint az elszegényedett nemesi osztály későbbi sarjai, ő is a közéleti pályán próbált érvényesülni, miután a birtok már elúszott. így került Szőgyénbe, illetve Szölgyénbe, ! Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye 2 A bajmóci (Bojnice) levéltárban található 3 Uo.
