Irodalmi Szemle, 1973
1973/5 - Szénássy Zoltán: Klapka György, a forradalom katonája
Klapka tehát az emigrációban sem feledkezett meg a „komáromiakról”, a szabadságküzdelem végsőkig kitartó harcosairól. A forradalom katonája a küzdelem folytatásának elszánt és töretlen hitével vállalta a száműzetést. A szabadságharc elbukott. Komárom mint a szabadság utolsó csillaga is lehanyatlott. Az országra a bosszúállás sötét évei következtek. Az a város pedig, amely egy országnak jelentett reményt és bizalmat, amely megpróbálta a lehetetlent, ismét a rabság örvényébe süllyedt. Klapka tábornok neve eggyé forrott Komárommal, melynek falai és bevehetetlen bástyái látták délceg alakját, megcsodálhatták legendás bátorságát, hallották szózatát, mellyel búcsút vett katonáitól. Mint Komárom védője írta be nevét a történelem nagyjai közé, és ezen hősi tette font glóriát fenkölt alakja köré. Klapka emléke és szelleme ma is ott él a város ódon falai között és az utódok büszkén vallják magukat e dicső elődök unokáinak, kiknek bátorságát méltán szimbolizálja a „Kőszűz” s a felírás alatta: „Nec arte, nec marte!” (Sem csellel, sem erővel) „Nec arte, nec marte!” (Sem csellel, sem erővel) Hirdetője ez a késő századokban is a vár hajdani dicsőségének és emlékeztet védőinek vitéz tetteire. 118 London, 1850. febr. 6. Klapka tábornok levele Haynau tábornagynak a komáromi vár feladási feltételeinek megszegéséről. — H. T. L. 1848/49. 12/299 b., — Közli: Böhm Jakab— Palotai István:- Iratok a komáromi várról az 1848/49-es szabadságharcban. 26. sz. irat. — Hadtörténelmi Közlemények 1955. 2. sz. 200—201. 1. Bácskái Béla: Kilátás az ablakból (tusra)z és akvareli, 1972)
