Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - Szénássy Zoltán: Kiskőröstől Segesvárig

Szászsebes Petőfi hadi útjának következő állomása. Február 5-én érkezik ide a megvert sereggel. Erről beszéljen ő maga: „Éjfél után indultunk Szászsebes felé, hova virradatkor érkeztünk, — s hol a gyulafehérvári garnizon, mely értesítve volt vissza vonulásunkról ágyúszávai fogadott. Egy órai ágyúzás és csatározás után rohammal vettük be Szászsebest“.

Valóságos „Bertalan-éjszaka" játszódott itt le előttünk a város falai között. A szászok legyilkolták a kezükbe került sebesült szállítmányt. A háború erkölcseinek megfelelően a szelídebb retorzió sem maradt el. Az általános préda révén jutott Petőfi egy latin-német szótárhoz. Rá is írta: „Requirálta Szászsebesen 1849-ben Petőfi Sándor“. Ez volt egyetlen hadizsákmánya az egész háború alatt, ahogy Fazekas Mihály sem hozott magával semmi mást a franciaországi hadjáratból, mint egy francia könyvet. De csak aznap délig maradhatnak, mert akkor ér oda üldöző dandárjával Losenau. „Azt gondoltuk — írja Petőfi —, hogy békével húzódhatunk be Szászvárosba, de csakhamar megdördültek előttünk az ágyúk.“

A visszavonuló sereg így 6-án érkezik Szászváros alá. Szász és román felkelők fogadják a honvédoikat. Előttük a tüzelő város, mögöttük az üldöző császári dandár. Mit tesz ilyenkor az erdélyi hadsereg?. Szakállukon jégcsapok lógnak, tántorognak a fáradtságtól, s talán aludni is kellene már valahol, meghódítják hát a várost rohammal. „Szászvárost is rohammal kellett bevennünk“ — írja Petőfi.

Szászsebesnél ismét találkoztunk a Marossal, s innen kezdve végig, Aradig a Maros mentén vezet az út. Párhuzamosan a folyóval vezet az országút, s néhol a vasútvonal is a menetirányhoz csatlakozik. Fő — és egyetlen — nyugati Irányú útvonala ez Dél- Erdélynek. Különös érzés volt ezen az úton haladni, látni, megismerni a városokat, amelyek Petőfi hadi kálváriájának állomásai voltak. Csak egy-egy órára állunk meg időzni. Éppen csak rendezni gondolatainkat, keresni az összefüggéseket, s feljegyezni egy-egy epizódját a vereségében is felemelő, bukásában is diadalmas hadjáratnak.

De idézzük csak tovább a vérrel írt krónikát.

Bem tábornok, aki három nemzetnek volt hőse — Lengyelország szülöttje, Magyar- ország hőse, Törökország halottja — minden országban otthagyott testéből egy darabot. Magyarországnak a jobb keze középső ujját áldozza. Szászvárosból volt hátrálóban a sereg, amikor a tábornok kezét puskagolyó érte. Déva felé, egy segélyhelyen operáltatja le az ujját — miután a véres lovaglókesztyűt maga vágja le a kezéről. Déva már az Alföld határán áll. Ha elesik, az osztrák kijut az alföldi rőnaságra. Déva kulcsa pádig Piski, a Sztrigy folyónál fekvő hátszegi falucska. A Sztrigy Dévától kb. 15 km-re ömlik a Marosba. Ha ezen átjut az üldöző had, akkor Erdély elveszett.

Modern betonhíd íveli át a folyócskát, amely sebes folyással igyekszik megtérni a Maros ölébe. Megállók a nyugati parton, a hídfőnél, ahonnan 123 évvel ezelőtt Bem irányította hadait. Az új híd mellett egy régi, lerombolt híd roncsai állnak. Ezen a hídon zajlott le hát az a véres csata, amely glóriát vont az ősz vezér homloka köré. Enyhén emelkedő domboldal húzódik mindkét oldalon, amely a feljegyzések szerint mind a magyar, mind az osztrák tüzérség állása volt. A keleti part zöld fövénnyel terítve, míg az innenső füzesekkel dús. Végigmegyek a folyóparton, járom a gödröket, a füzeseket, s hallgatom a folyó habjainak csobogását. Mit is mond ez a vér áztatta föld? Emlékszik-e még a székely bakákra, akik dalolva mentek a halálba, a hófehér szakállú tábornokra s a lobogó szemű költőre, aki kardjával és tollával írta a szabadság krónikáját:

„Négy nap dörgött az ágyú,

Vízakna s Déva közt.

S minden talpalatnyi földet Vér öntözött.“

Az 50 méter hosszú híd háromszor cserélt gazdát a csata folyamán. „Vagy visszaveszem a hidat, vagy meghalok!“ — mondta Bem. S mire a nap a dévai vár fölött lebukni készült, a csata eldőlt. 1000 osztrák és 650 magyar katona maradt holtan az Erdélyért vívott ütközetben.

Petőfi hadi magatartásáról szóljon a legilletékesebb, Bauer őrnagy, Bem vezérkari főnöke: .. irigyelt tőlünk egy véres, múlandó dicsőséget, melyet csak barbár mesterségünkkel tudtunk kivívni magunknak. Midőn ő halhatatlan dicső nevét, szellemi