Irodalmi Szemle, 1973
1973/4 - Zsilka Tibor: A stílus hírértéke
Persze, ehhez a felismerésez csak akkor jut el, amikor Sztanek a szeretője lesz. Ekkor csúcsosodik ki teljes egészében a becsületesség-hazugság oppozíció stilisztikuma mind tematikai, mind nyelvi szinten. Mindezt két rövid idézettel próbáljuk érzékeltetni: .. Sztanektól nem bírt szabadulni, Magdustól pedig nem akart, s meg kellett tanulnia a hazudozást.“ (166) — „De nem is a kimondott szó gyötörte Makrát, az a néhány alkalomra kitalált mese, hanem, hogy a hazugság mintegy magától szaporodván szülte a másikat, s az megint újabbat fialt, ás hazug volt már minden hangsúlya, nézése, és mozdulata; a hazugság vele ment az ágyba, benne volt az ölelésében, a simogató tenyerében, ha este fölkapta a kislányt, Magdikét, hogy megfertőzött vele mindent, amihez nyúlt, mindenkit, aki a közelébe került; hazug lett az egész élete“ (166—167). Tragédiáját végső fokon ez a felismerés okozza; ugyanakkor tudatában van, hogy környezetében mindenki hasonlóképpen él, csak éppen lelkiismeretfurdalás nélkül. Abban a társadalmi környezetben ugyanis, amelyben Makra él és mozog, a becsületesség szabálytalanságnak, a hazugság (becsületlenség) szabályosságnak számít. Eképpen: becsületesség — hazugság 'l' 4" szabálytalanság — szabályosság Erre az eltolódásra, rendellenességre figyelmeztet Makra monológja is, amelyet Sztaneknak címez utolsó találkozásuk alkalmával. Utána vet véget életének. Az öngyilkosság így tiltakozás is egyúttal a hazugság ellen, öngyilkossága, halála jellé válik, a hazugság, a képmutatás elleni tiltakozás jelévé. Még hozzáfűzném: a regényben a hazugság, a becsületlenség nem korlátozódik csupán a szerelmi viszonyokra, hanem általánosabb vonatkozású. Maga az író, Kertész Ákos a következőket mondja hőséről: „Makra ott lesz hó'ssé, hogy nagyobb formátumú ember, mint az átlag, s amint felismeri élete alapvető tévedését, nem tud megalkudni, s mintsem hogy a felismerés tudatában pótlékokkal, apró megalkuvásokkal foltozgassa életét, amit elviselhetetlennek tart, inkább öngyilkos lesz.“7 De valójában Ma'kťa miért is nagyobb formátumú ember, mint az átlag? Ha kiindulunk a lélektani kutatásokból, érdekes következtetéseket vonhatunk le a regénnyel kapcsolatban. Lélektani szempontból az ember énje háromféleképpen realizálódhat: 1. Biológiai alapon (szex, alvás, evés, aktivitás): a legelemibb életszükségletek kielégítése tartozik ide. 2. Szociológiai alapon (interszubjektum) ilyen szempontból az embert a társadalmi érvényesülés, a fogyasztás és a konformizmus jellemzi mindenekelőtt. 3. Transzszubjektális alapon; ide soroljuk azt az embertípust, aki magasztosabb emberi célokért és eszményekért él és küzd. E három életformának megvan a maga lecsapódása és kifejeződése az ún. quasi- világban is, ahová az irodalom és általában a művészet is tartozik. Az elmondottakat táblázatba lehet foglalni: Psziché világa Társadalmi életforma Quasi-világ transzszubjektum kommunizmus (perszonalizmus) humanizmus, eszményi szerelem stb. interszubjektum (szocio) fogyasztás (konzum), konformizmus hatalom, (karrier, olcsó szerelem stb. bio: szex, alvás, evés, stb. életszükségletek pornográfia, giccs stb.-7 Körmendi Judit: „Szeretem és sajnálom hősömet . . .“ (Interjú Kertész Ákossal.) Film Színház Muzsika 1972 . 7. sz. 10—11,
