Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - Alfred Andersch: Kislányom (novella)

— Valamennyi ruhámat eldobhatom — siránkozott.

— Megbolondultál? — Wenger valóban dühös lett. — Sokkal jobban vagy öltözve, mint ezek a lányok mind.

Thérése megállt, csaknem sírt már. — Ogy nézek ki, mint egy vidéki liba. Liba, liba...!

Első ízben sajnálta most Wenger, miért nem bírta rá a feleségét, hogy ő hozza Thérése-t Angliába. Madeleine most az ő kedves modorában elbeszélgetne a lányával, megvitatná vele garderobjának minden egyes darabját, megnyugtatná a gyereket. Neki, az apának és férfinak egyszerűen semmi kedve sem volt, hogy divatkérdéseket vitasson meg a lányával. S közben képtelen volt ellenállni a kísértésnek, és tekintetével egy pár csinos lábszár körvonalait követte, föl, csípőmagasságig, s mikor a látvány egy elegáns bőrárú-bolt kirakatüvegében még meg is kétszereződött, arra gondolt, milyen kellemetlen volna neki, ha Thérése is ilyen apró rongyokban szaladgálna.

Thérése egyébként gyorsan lehiggadt, apjába karolt, és láthatóan élvezte a nagy, forgalmas utcákat. Betekintettek a Fortuna és Mason cég áruházába, mászkáltak az elegáns, nagy üzlet puha pompájában, sőt egy doboz finom teát is vásároltak. A Piccadilly Circus meglátogatására még kissé korai volt az idő, nagyon világos volt még. A Carnaby Streetet keresték. Wenger ugyanis ígéretet tett a lányának, hogy elmegy vele oda, a modern fiatalok utcájába, és most igyekezett ezen is túl lenni. Megtalálták a szűk, rövid utcát, és néhány boltba is benéztek. Az egyikből kijövet Thérése megjegyezte: — Nagyjából csupa giccs az egész.

Csalódottnak látszott. Eleinte nagy buzgalommal válogatott a színes plakátok, gombok, kannák és különféle ruhadarabok közt, majd egyre közönyösebb lett.

— Fortuna és Mason is csak giccs — állapította meg —, de az legalább valódi giccs.

Beatles-lemezt sem talált, amit ne ismert volna már. Mindenesetre talált egy Bob Dylan-lemezt, ez Davosban még- nem volt kapható. A „John Wesley Harding“-ot meg is vették.

— Ez a Bob Dylan egyébként jobb i§, mint Beatlesék — mondta Dr. Wenger. — Beatleséknek csak a szövege tényleg jó, a zenéjük kevésbé, míg Bob Dylannek a zenéje is, szövege is kitűnő.

Thérése semmit sem szólt. Ő Beatlesék zenéjével is beérte. — Már ez is elég ok arra, hogy megtanuljon angolul — magyarázta még jónéhányszor odahaza a doktor, valahányszor benézett lányához a kis padlásszobába, amint az egy-egy Beatles-lemezt hallgatott. — Hiszen nem is érted a szövegét! Együtténeklésed se más szélhámoskodásnál, fogalmad sincs róla, amit énekelsz.

Ilyenkor néha maga is lecsücsült a lánya mellé a padlóra, és lefordította neki egyik-másik dal szövegét. Eleinte egyáltalán nem volt véleménye a „gombafejűek“ zenéjéről, régimódi dzsesszkedvelő volt, de miután Thérése és saját maga részére is lefordított már néhány szöveget, érdeklődéssel hallgatta őket maga is.

Vacsorára elmentek egy Shephards Market-i étterembe, ezt is ismerte Wenger.

A doktor már fáradtnak érezte magát, s talán ezért gondolt a klinikára, a munkájára. Az édességnél tartottak már, amikor minden átmenet nélkül egy esetről kezdett beszélni, amely közvetlen az elutazásuk előtt foglalkoztatta.

— Komisz história... — képtelen volt magába fojtani az ügyet. — Egy kollégáról van sző, idősebb orvosról. Eljött hozzám, fájdalmakról panaszkodott, a mellében egy bizonyos helyen. Megkért, vizsgáljam meg, készítsek néhány felvételt.

Wenger úgy érezte, mintha Thérése nem elég figyelmesen hallgatná — nyilván ő is fáradt már —, mégis folytatta, mert úgy vélte, hogy ezt az ügyet elsősorban saját magának kell elmondania.

— Megcsináltam tehát a felvételeket, és miután előhívtam őket, megdöbbentem. Az eredmény borzalmas volt. Ha más esetben látunk Ilyen képeket, rendszerint nincs is különösebb problémánk, hiszen a páciensek laikusok, nem tudják a képeket értékelni, s az orvos mond nekik valamit. De most szinte rosszul lettem, amikor arra gondoltam, mit mondok majd a kollégának, ha meg kell neki mutatnom a felvételeket. Hiszen orvos ő is, méghozzá kitűnő szakember, és azonnal tisztában lesz vele, hogyan is áll a szénája.