Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház
napjainkban n'agy mértékben megnőtt a szerepe. Nemrég olvastam Illyés Gyula és Hernádi Gyula érdekes, izgalmas vallomását a Bölcsek a fán, a Tiszták, a Testvérek, valamint a Falanszter születéséről. Ük egy percig sem tagadják, sőt hangsúlyozzák a dramaturg, ebben az esetben Czímer József fontos szerepét, aki dramaturgiai és pedagógiai felkészültségével, útmutatásaival nagy mértékben hozzájárult a drámák megszületéséhez és későbbi sikeréhez. A Magyar Területi Színházban ilyen dramaturg nincs, itt még rendszerint az a gyakorlat, hogy amit az író (nagyritkán) lead, azt a színház — amennyiben természetesen jónak találja — kisebb-nagyobb módosításokkal eljátssza. Számunkra csekély vigasz, hogy ez nem „speciális“ probléma, hanem leg'alábbis európai jelenség. Bizonyságul Tosztonogovot idézem, aki nemrég egy beszélgetés során többek között a következőket mondta a mai szovjet színházakról: „Egyébként mindig úgy érzem, hogy megvan a potenciális gazdagság, de ugyanakkor kihasználatlanok ezek a tartalékok. Bánt, hogy színházaink passzívak, nem igyekeznek a dráma műfajába odavonzani a tehetséges prózaírókat, akiknek prózája az élet mély ismeretéről és az igazi konfliktusok iránti érzékről tanúskodik. Nincs elég lendiilet és nincs elég türelem színházainkban ahhoz, hogy elérjük az olyan írók drámaírókként való bemutatását, mint Szergej Szmirnov, Csingiz Ajtmatov és mások.“ Lényegbevágó észrevételek, melyeket betűről betűre „lefordíthatunk“ saját helyzetünkre: megállapításai nálunk is találók, csupán az író nevét kell hazai szerzőink nevével fölcserélni. A neves szovjet rendező gondolatait többek között azért is idéztem, hogy hangsúlyozzam a mai értelemben vett dramaturgiai munka fontosságát a korszerű színházban. Természetesen ez sem valamiféle „varázspálca“, önmagában nem a jó színház alfája és ómegája, de annyi bizonyos, hogy a korszerű színház egyik fontos éltető eleme, s ez Komáromban hiányzik. A dramaturgiai munka másik fontos láncszeme a hosszabb távlatokban is gondolkodó koncepciózus munka. Egészen az elmúlt esztendőkig a dramaturgiai tervek jórészt Dávid Teréz: Dódi