Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház

Hivatal 1952. augusztus 27-én kelt levelében megbízta Fellegi Istvánt, aki abban az időben a CSEMADOK KB országos titkára volt, hogy szervezze meg a területi színházat. Az első lépések, mint csaknem minden esetben, rendkívül nehezek voltak. Nem volt épület, anyagi fedezet, s elsősorban nem volt színész. Ám az akarat, a lelkesedés ezúttal is erősebbnek bizonyult a gátló körülményeknél. Fellegi István az első kiadásokat saját pénzéből fedezte, s fontos előrelépés volt az is, hogy — a sok nehézség és a (sajnos) nem ritka rosszindulat ellenére — sikerült legalább ideiglenesen megfelelő épületet találni, ahol a javító és átalakító munkák után legalább néhány évig játszani lehetett. A legtöbb fejtörést talán a színész- és szakemberhiány okozta, de ezt a problémát — a körülményekhez képest elfogadhatóan megoldották. Kezdetben a színháznak tizenhat színművésze volt: tizenketten az Állami Falujáró Színháztól kerültek Komáromba, négyen pedig — a szakmai zsűri javaslata alapján — a legjobb műkedvelő együttesektől szerződtek a színházhoz. A tizenhat közül kilencen ma is e színház oszlopos tagjai. Név szerint Konrád József, Lőrincz Margit, Király Dezső, Ferenczy Anna, Siposs Jenő, Bugár Béla, Gyurkovics Mihály, Turner Zsigmond és Udvardi Anna. Elsősorban ők azok, akik a jubileum kapcsán megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, mert művészetük, színházszeretetük minden akadályt, megpróbáltatást legyőzött. Az ő érdemük is, hogy a Magyar Területi Színház sikerrel teljesítette és teljesíti alapvető művészetpolitikai célkitűzéseit. Itt említjük meg, hogy Konrád József néhány éves, jórészt síikeres színművészi pálya után a MATESZ rendezője, majd művészeti vezetője lett. Két évtizedes munkáját néhány emlékezetes alakítás és több színvonalas rendezés fémjelzi.

Az indulással kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni a Szlovák Nemzeti Színház baráti gesztusát: a színház illetékesei ugyanis beleegyeztek, hogy Műnk István, aki mielőtt Pozsonyba került, a falujáró színház magyar társulatának a művészeti vezetője volt, Komáromban tevékenykedjék vendégrendezőként. Ezzel a baráti segítséggel a rendező-problémát is sikerült legalább részben megoldani. A kezdéshez szükséges legalapvetőbb feltételek tehát biztosítva voltak, s Így 1952. november 4-én Zdené'k Nejedlý beszámolhatott a nemzetgyűlésben, hogy Komáromban jól haladnak az előkészületi munkák. Ez a beszámoló volt tulajdonképpen az első törvényes alap a területi színház működéséhez.

Az izgatottan várt nap elérkezett: 1953. január 31-én este a zsúfolásig megtelt Magyar Területi Színházban felgördült a függöny, és a hivatásos csehszlovákiai magyar színtársulat megkezdte tevékenységét. Ügy vélem, e rövid írásban sem szabad megfeledkezni azokról a meleg hangú, buzdító levelekről, amelyeket az első bemutató alkalmából vezető szlovák és cseh színészek, művészeti vezetők s más szíházi szakemberek küldtek Komáromba. Ma is jóleső érzés olvasni ezeket az őszinte, baráti sorokat.

Az első bemutatóra készült színlapban Fellegi István, a színház első igazgatója fogalmazta meg a Magyar Területi Színház küldetését. Nemcsak érdekes, hanem értékes gondolatokat tartalmazó írás ez, amelyből azért is érdemes idézni, mert a színház feladatait illetően ma is időszerű s lényegében semmivel sem kell kiegészíteni:

„Célunk az..., hogy megismertessük a magyar dolgozókkal nemcsak az itthoni, hanem a magyarországi szerzők darabjait is. Továbbá elsősorban a szovjet írók és orosz klasszikusok és mai szerzők legjobb drámáit és vígjátékait. Amennyiben pedig lehetőségeink megengedik, színre hozzuk a népi demokratikus országok íróinak, valamint a haladó nyugati szerzők és klasszikusok alkotásait is. Színházunk dramaturgiájának azonban nemcsak a már meglevő alkotásokat kell felkarolnia. Hivatásunk az is, hogy a még ismeretlen, de tehetséges fiatal írókat felkutassuk, hogy így tényezőivé váljanak a csehszlovákiai magyar drámaírásnak“.

1953-ban a színház még két bemutatót tartott: Gogol Leánynézőjét és K. Szimonov Az orosz kérdés című színművét adta elő. A társulat még ebben az esztendőben (március 23—24.) bemutatkozott a szlovák főváros közönségének is: részt vett az Oj Színpadon megrendezett szlovákiai színházak szemléjén Urbán Ernő darabjával. Az előadást a hazai magyar lapokban megjelent elismerő sorok mellett a szlovák kritika is dicsérte. Jozef Bobok például a Pravda hasábjain többek között ezt irta: „A komáromi színészek pozsonyi fellépésük során nemcsak létezésüket igazolták, hanem egyúttal azt is bizonyították, hogy ez az együttes méltó fegyvertársa a többi szlovákiai színház-