Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
Kulcsár Ferenc Varga Imre az idő hallgatása Dúdor István képe alá Az ember ez az ember az ember mezit-kéz, mezít-has mezít-láb az üszkös kis virágra áldott-asszony hasú planétánkra ül tiszta tenyerébe fogja bal szemét és jobb szeme villámos űr lesz Mióta hallgat így Az ember ez az ember az ember oly hű oly kicsiny akár a költő ki verset írni földre ül s írja míg megőszült kavicsok nyomják a hátgerincét Mióta hallgat így Az ember ez az ember az ember kozmoszban alszik kozmoszban ébred és kézfeje mint az állaté és lábfeje mint az állaté Mióta hallgat így Az ember ez az ember az ember oly hű oly kicsiny olyannyira hű oly kicsiny kicsiny amint zokogó félelemben hallgatja ketyegő szemét hogy már mindkét félteke kell e véres hallgatáshoz Mióta hallgat így Az ember ez az ember az ember kozmoszban alszik kozmoszban ébred s oly magányos mint a Föld míg üres tenyerében tartja jobb szemét és kézfeje mint az állaté és lábfeje mint az állaté Mióta hallgat így A Napkitörések (1972) című kötetből átirat Beethoven-zenére felérez a mélyben mozdul szétlöki a göröngyöket egy ibolya felszáll visszahull a horizonton mindenütt (hatalmasan) hajad hullámai dobálnak szirmokat szerteszét a felhasadt napból előbuggyan a SZEM nézi a kép keretében vonagló jelenést felbomlanak a testek tartalmak előmásznak belepik egünket belepik a tájat leplek üresen csattognak a semmiben lenn: a test árkaiban a nyílásokkal szabdalt testen fodrozódnak élet és halál vizei egy csillag kifordul arcodba zuhan 2. retesze lehull feltárul egy táj vakító csontja összefúlt érrendszere s a húrok jaj a hegedűhúrok előcsúsznak a zenéből bemásznak egy tiszta arcot kavicsokkal csillagokkal felhintett eget s az arc sebesen süvöltve pörög az idő tengelyén érzed-e a rád toluló szelet látod-e tenyeredben az elomló városokat fekete égben megsebzett galamb röpköd érted a szárnyait (1972)
