Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Turczel Lajos: Fučík és a csehszlovákiai magyarok

antifasizmusát és hősi helytállását méltatja. Ennek az írásnak a központjában Fučík emberségének, lelki nagyságának legragyogőbb dokumentuma: az Üzenet az élőknek című börtönnapló áll. Ezt a művet Fábry „a világirodalom egyik legderűlátóbb könyvé“- nek nevezi, és ezt a meghökkentő minősítését hitelesen bizonyítja is: „Fučík utolsó kristálytiszta mondanivalóját gyilkosok provokálták ki, ők tették láthatóvá a megfog- hatatlant, letörhetetlent és megölhetetlent: az emberekbe, a jövőbe vetett hitet a mélyponton ... És a halálra kínzott Fučík mégis felujjong: »Pedig sütni fog a nap és az emberek sugaraiban élnek majd.« Fučík optimizmusa nem fúl könnyítő frázisba, életcél ez, felelősség ügye, melyet történelmi tényezőként testál a jövőre: »Az optimizmust nem hazugsággal, hanem igazsággal kell és szabad csak táplálni, a kétségtelen győzelem világos látásával.«

Balog Edgár és Fábry Zoltán mellett Győry Dezső az, aki Fučík képét maradandó hatállyal véste a csehszlovákiai magyarság leikébe és emlékezetébe. Győry 1964-ben egy 65 versből álló ciklusban áldozott Fučík emlékének, s ezt a nagyszabású ciklusát (Az élő válaszol) úgy alkotta meg, hogy az a két világháború közötti lírai életművének szerves részévé, eszmei betetőződésévé vált.

A ciklus mottója, ihletője és hőse az a Július Fučík, akinek alakján és művén, a szocialista és antifasiszta emberség jelképén Győry a saját emberségét, életútját és művét méri le. Erre a merésznek látszó összevetésre több körülmény is feljogosítja őt: annak a kisebbségnek a költője, amely Fučíkot — a Sarlóhoz fűződő gyönyörű kapcsolata és a nemzetiségi kérdésben kinyilvánított következetes álláspontja révén — különösképpen a szívébe zárja; Fučík 82 nyelvre lefordított és 200-nál több kiadást elért börtönnaplóját ő is átültette magyarra; Fučíkhoz hasonlóan ő is újságíró volt (s hosszú ideig éppen Prágában), — s újságíróként és költőként az antiíaslzmus frontján, a népek közti hídverés szellemében harcolt, az emberséget, békét és örömet hirdette, eszményítette:

... S azért kell tán népjelképpá hogy legyünk, mert azt hirdettük: Híd és nép, s hogy az élet öröm és szép.

És ezért következéskép főmunkánk az örömszerzés, s jót tennünk a földi cél!

Az élő válaszol című ciklus — mely Győry hasonló című életművi válogatásában látott napvilágot — a fučíki emberség erőteljes felmutatása mellett izgalmas emberi és költői életrajznak is számít. A ciklusnak ezt a jellegét első méltatója, Dobossy László a következőképpen emeli ki: „A magyar költő most válaszol a cseh írónak; és az élő nemcsak a halottnak felel, hanem válaszol mindazokra a kérdésekre is, amelyekkel költői útján találkozott. így bővül a felelet számadássá, egy gazdag élet és változatos életmű summájává.“ (Az élő válaszol, 1964, 5—14. o.)

A csehek nemzeti hősét, az antifasizmus harcosát és mártírját, Július Fučíkot a csehszlovákiai magyarok nemcsak a róla szóló írásokból, emlékezésekből ismerik, hanem saját műveiből is. Azt, hogy olvasóközönségünknek milyen bőséges irodalom áll rendelkezésére, egy részleges statisztikai adattal világítom meg: 1947 és 1964 között 12 Fučík-kiadvány jelent meg magyar nyelven; ebben a számban az Üzenet az élőknek

— melyet hárman is lefordítottak magyarra — hét kiadással szerepel (közülük egyet jelentetett meg csehszlovákiai kiadó); a további öt kiadványt kivétel nélkül hazai kiadók gondozták; ezek a kötetek a következők: Sztálingrádi traktorok, 1951; Ahol a ma már a múlté, 1952; Drága föld (Riportok a Szovjetunióból), 1954; Szeretjük nemzetünket (Irodalmi tanulmányok), 1956; Vádlók és vádlottak (Riportok a burzsoá Köztársaságból), 1957.