Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Turczel Lajos: Fučík és a csehszlovákiai magyarok
Turczel Lajos Július Fučík születésének 70. évfordulójára Abból a szép és értékes kapcsolatból, amely Fučfk és a csehszlovákiai magyarság haladó körei között alakult ki, az a felszólalás a legismertebb, amellyel Fučík a Sarló 1931. évi kongresszusán lépett fel. Tudjuk, hogy ez a kongresszus a sarlós mozgalom eszmei kulminációja, a munkásmozgalomhoz való csatlakozás demonstrálása volt. Arról nincsenek adataink, hogy Fučík a Sarló előző útját milyen mértékben ismerte, de — annak az élénk kapcsolatnak az alapján, mely a Sarlót a más nyelvű baloldali ifjúsági mozgalmakhoz (köztük a cseh Levá Frontéhoz), valamint az olyan kiváló cseh személyiségekhez, mint Zdenék Nejedlý, fűzte — valószínűnek tartjuk, hogy Fučík a sarlósok mozgalmának kristályosodási folyamatát már közvetlenül is figyelemmel kísérte. Kongresszusi felszólalásában — melyet „cseh üdvözletének nevezett — Fučík azt a Sarlót köszöntötte, mely már „a helyes útra rátalált“, és a nemzetiségi elnyomás elleni harcot a forradalmi proletariátus ügyével kapcsolta össze. „A nemzet, amelynek tagjaként vagyok itt, uralkodó nemzet ebben az országban“ — jelentette ki Fučík. „Nem vagyok azonban tagja e nemzet uralkodó kisebbségének, s nem is ez az uralkodó kisebbség küldött engem — folytatta tovább. — Küldetésem feladata, hogy a nemzet elnyomott és szenvedő túlnyomó többségének üdvözletét tolmácsoljam Önöknek... Tudniuk kell, hogy az önök oldalán, a magyar munkások és dolgozó parasztok oldalán ott állnak a cseh munkások és dolgozó parasztok is... A magyarok nemzeti felszabadulásáért nemcsak önök harcolnak, magyar entellektüelek a magyar proletariátus soraiban, a magyarok nemzeti felszabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hradeci, osztravai entellektüelek és a többi elnyomott nemzet milliói... S nem szónoki fogás, ha azt mondom, hogy az Önök felszabadulásának a napja jelenti számunkra is a szabadság napját.“ Fučíknak ezek a sokat idézett szavai a hazai helyzetből kiindulva aforisztikus erővel fejezték ki azt az igazságot, hogy a különböző nemzetiségű dolgozókat természetes és szükségszerű szolidaritás köti össze, és a nemzeti-nemzetiségi igényeik számára is a közös osztályérdek érvényesítésével teremthetik meg az előfeltételeket. Érdekes, hogy a sarlósok ennek az igazságnak a hazai viszonyok között való felismeréséhez már jóval a kongresszusuk előtt közel jutottak. Egy 1930 áprilisában közzétett programcikkükben — melyet a vezetőség nevében Balogh Edgár fogalmazott meg — ezt írták: „Mi, kisebbségi fiatalok megbecsüljük a cseh és szlovák nép nemzeti önállósulását, s nagy történelmi erőt üdvözlünk függetlenségükben. De nem tagadhatjuk, hogy e történelmi erők túltengése ellen harcolni akarunk értelmiségi voltunk tudományos fegyvereivel. Nemzetünkért nem exkluzív nemzeti harcra készülünk, hanem szövetkezni akarunk azokkal a fiatal szlovákokkal és csehekkel is, akik a faji erők imperialisztikus túltengése mögött saját nemzeti államukban is felfedezik nemzetük osztálytalan virágzásának akadályait...“ (Emigránsok és újarcú magyarok. A Nap 1930. IV. 6-i sz.) A kongresszusuk után következő évben még világosabban, határozottabban és a fučíki igékkel is rezonáló megfogalmazásban fejezték ki ugyanazt az igazságot. Az alkalom erre az érsekújvári diákkongresszuson adódott, ahol a Corvina nevű reakciós Fučík és a csehszlovákiai magyarok
