Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Arató Endre: Magyar—szlovák együttműködés a 30-as évek Csehszlovákiájában (Fábry Zoltánra emlékezünk)

vállaltuk, hogy aláássuk a felázott talajt a léleknélküli, tehetetlen, de annál örjön- gőbben tomboló kapitalizmus törmelékélete alatt itt Szlovenszkón, mi éreztük a legjobban oly magyar szó hiányát, mely körül a magyar munkás és kisgazda ifjúság az életképes fiatal magyar intelligenciával csoportosulna. Az út, melyre ráléptek, betölti ezt az űrt. Üdvözöljük utatokat, mely végül is a Dav útja is. S reméljük, hogy együttes munkában fogunk ezen az úton haladni. A Dav nevében Clementis V., Novomeský L.“

A Dav később is visszatért (1931. 9—10. sz. 14—15. 1.) a Sarló tevékenységére, s nagy cikket közölt a mozgalom vezetőjének, Balogh Edgárnak a tollából Élő szocializmus címen. Ez az Írás a Sarló szociográfiai tevékenységével foglalkozott. A cikkel kapcsolatos szerkesztői észrevételek ez alkalommal is jelentősek. Itt is történt utalás a szlovák és a magyar mozgalmak rokonságára, nem utolsósorban arra, hogy a Davhoz tartozó — egy rózsahegyi — csoport a Sarló példájára indította el több szlovák bányászközségben a szociográíiai munkát. A szlovák lap szerkesztősége örömmel állapította meg, hogy korábbi reményük valóra vált, a Sarló öntudatos magvának volt elég ereje és képessége ahhoz, hogy megszabaduljon „a nemzeti és szociális misztikától“. Az ifjúsági szervezet 1931. évi kongresszusán ugyanis jó irányú változás következett be: a magyar ifjúsági mozgalom a forradalmi proletariátussal közös útra lépett. Az együttműködéssel szorosan egybekaposolódott az elvtársi kritika is: a Dav utalt a Sarló és Balogh Edgár közölt cikkének egyes hibáira. Ezek — vallották — hasonlóak voltak azokhoz a tévedésekhez, amelyeket korábban ők is elkövettek. Az ifjúság analóg fejlődési útjáról van tehát szó. Az alapvetően helyes irányt Balogh Edgár cikke — írták — hibái ellenére Is tükrözte. A Dav szerkesztősége egyébként kiemelte a Sarló jól átgondolt szervezettségét is.

A két kultúrpolitikai lap együttműködésének megvoltak a szervezeti feltételei: Így számos közös munkatársuk volt. Bányai (Munels) Pál, a magyar szocialista regényírás úttörő képviselője. Az Úton kívül riportok egész sorát írta a szlovák folyóiratban. Az 1936—38 között megjelent szlovákiai magyar népfrontlap, a Magyar Nap egyik szerkesztője, Moskovics Kálmán is több írást közölt a Davban. E lap 1929 januárja és 1932 februárja között tevékenykedő felelős szerkesztője, Ivan Sekanina látta el ezt a funkciót Az Útnál is, megjelenésétől két éven át, 1933 májusáig. A Dav munkatársai, szerkesztői közül többen is írtak Az Útba: Ján Poničan indította el a lap (1932. 2. sz. 6—7. 1.) ankétjét az intelligencia válságáról és L. Ormis (Szántó László), később marxista filozófus, elméleti politikai cikkéket küldött a magyar lapnak.

Az együttműködés fényes lapjai közé tartoznak a magyar kosúti és a szlovák polom- kai események, a mezőgazdasági munkások forradalmi mozgalmának kölcsönös figyelemmel kísérése, a velük való azonosulás. 1931 tavaszán Kosúton Major István vezetésével agrármunkás sztrájk tört ki, amely győzelemmel végződött ugyan, de a csehszlovák rendőrség a védtelen tömeg közé lőtt, és Major Istvánt letartóztatták. A Dav nemcsak cikkeket, de teljes számot (1931. 5—6. sz.) is szentelt a kosúti eseményeknek, Major Istvánt pedig — akinek nevét szlovák népdalok is visszhangozták — perében a Dav szerkesztője, V. Clementis védte.

A Garam menti Polomkán 1932 őszén dördült el a csendőrség fegyvere. Az Út szerkesztői a Szegényparasztok vére, az eseményről szóló beszámoló mellé nem véletlenül helyezték a Dózsa beszél című írást (1932. 11—12. sz. 6—7 1.). Persze más paraszt- és munkásmegmozdulások is kölcsönösen helyet kaptak e lapok hasábjain: Az Üt a handlovai bányászok egy 1932. évi megmozdulásából a munkásegységfont ügyét érintő általánosító következtetést vont le (1933. 1. sz. 2—4. 1.).

Az egymás kultúrája iránti érdeklődés is természetes velejárója volt ennek az együttműködésnek. Erre is csak néhány példával — a Davot áttanulmányozva — utalhatunk. Petőfi forradalmi arculatának bemutatása (1933. 6. sz. 130—133. 1.) Bartók Béla egy, a népdalok kutatásának akadályairól, mindenekelőtt a nacionalizmus hatásáról szóló cikkének egyetértő közlése (1937. 4. sz. 14—15. 1.) említésre méltó. Már konkrét eseményhez kapcsolódott a Balázs Béláról szóló cikk, amelyet L. Novomeský (1931. 5—6. sz. 22. 1.) írt. Balázs Béla a már említett szlovák szocialista főiskolások egyesületének meghívására Pozsonyban a filmről és a színházról tartott előadást, miután az intelligencia válságáról szóló tervbe vett fejtegetését betiltották. Később Losoncon is megfordult, s ottani fellépése után a rendőrség azonnal kiutasította őt