Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Arató Endre: Magyar—szlovák együttműködés a 30-as évek Csehszlovákiájában (Fábry Zoltánra emlékezünk)
Kedvelt műfaj val-t az ankét, amelyet a szerkesztőségek a legkülönbözőbb kulturális és politikai kérdésekről indítottak. Különösen élen járt ebben a Dav. Előszeretettel adtak helyet a munkás- (íőként a Dav) és paraszt- (inkább Az Ot) levelezők írásainak. Ezek a levelek jól mutatták, hogy e lapok milyen missziót teljesítettek, mennyire népszerűek voltak és milyen — viszonylag nagy — példányszámban jelentek meg. Ami a közös témákat illeti: Az Üt a csehszlovák polgári demokratikus rendszeren kívül az ellenforradalmi Magyarország és a hazai magyar jobboldali pártok, a Dav pedig a szlovák burzsoázia tevékenységét igen keményen bírálta. Ugyanakkor nem hagyták figyelmen kívül a magyar és a szlovák nemzeti hagyományok szocialista szellemű ápolását, és kezdték kialakítani a munkástradíciót is. Említésre méltó, hogy nemcsak Az Űtban, hanem a Davban is nagy helyet kaptak a Magyar Tanácsköztársaság történetével kapcsolatos tanulságok, s természetesen a szlovákiai magyar munkás- mozgalom története — erről Az Ütban külön cikksorozatot, illetve rovatot indítottak — a Davban pedig, már kezdeteitől fogva, a szlovák szocialista munkásmozgalom. Mindkét lapban helyet kapott a Szovjetunió életének sokszínű bemutatása, eredményeinek lelkesítő taglalása, s a szocializmus országával való teljes azonosulás. A Dav és Az Üt egyaránt kitűnő példáját mutatta annak, hogy miképpen lehet harmonikusan összekapcsolni a nemzeti és nemzetközi érdekeket. Az elmondottak megértetik velünk, hogy a csehszlovák cenzúra, amely Közép- és Délkelet-Európában viszonylag a legtürelmesebb volt, gyakran törölt lényeges részleteket a Dav és Az Üt cikkeiből vagy egyes számokat teljesen elkobzott. Már eddig is utaltunk a két lap közötti különbségekre. Ezek az eltérések a szlovákiai magyarok és a szlovákok különböző viszonyaiból fakadtak: a differenciák éppen a közös szemléleti alapot tükrözik, a magyar és a szlovák valóság megragadását. A speciálisan magyar feladatot Fábry Zoltán körvonalazta már idézett előadásvázlatában: a szlovákiai magyarok kedvezőbb helyzete kötelez, a magyar progresszió élharcosai között kell lenniük. Ezt a funkciót Az Üt becsülettel teljesítette. A Dav nagy súlyt helyezett a szlovák—cseh kapcsolatokra, e viszonylat fontossága is a szlovákság helyzetéből adódott: ugyanakkor, amikor éles harcot folytattak a cseh polgárságnak a szlovákokat önálló nemzetként el nem ismerő sovinizmusával szemben, a cseh progresszióval szoros szövetségben álltak, így is elhatárolva magukat a szlovák nacionalizmustól. Természetesen Az Űtban kevesebb volt a cseh vonatkozás, a magyarok a szlovákokkal éltek együtt, tehát a szlovák—magyar összefogás volt az élet parancsoló szükségessége. Végezetül meg kell állapítanunk, hogy a Dav Az Ütnál gazdagabb lap volt, ami nem utolsósorban azzal magyarázható, hogy lényegesen több számot adtak ki (71), mint Az Üt (45), nem beszélve az előbbi nagyobb terjedelméről. A két lap közötti rokonságból, az azonos világnézetből érthetően következett a Dav és Az Üt szoros kapcsolata. Tudjuk, a szlovák kommunista folyóirat a magyarnál hamarább indult. Mi sem természetesebb, hogy a Dav Az Üt megjelenésével egyidőben, 1931 februári, második számában (12. 1.) hírt adott a testvérlap megjelenéséről. Magyar kulturális frontok Szlovákiában címen név nélkül közölte Az Üt köré csoportosuló fiatal értelmiség egy tagjának cikkét, amely a jobboldali pártokról mint a pesti mentalitás provinciális kifejezőiről beszélt, bírálta a szlovákiai magyar polgári demokratikus irányzatokat is, és hírt adott — nagy rokonszenvvel — a Sarló tevékenységéről. Az ismeretlen cikkíró ugyanakkor kritikusan vizsgálta a Sarlót is: tagjai körében demokratikus illúziók is élnek. A cikkhez írt szerkesztői megjegyzés igen figyelemreméltó. Az új magyar lapot a Dav úgy ajánlja olvasóinak, barátainak figyelmébe, hogy hangsúlyozza: a Davhoz hasonló mozgalom bontotta ki szárnyait. Éppen ezért biztosak abban, hogy meg fogják érteni e magyar kultúrpolitikai lap jelentőségét, támogatni fogják, és segédkezet nyújtanak az új lap terjesztésében. Az Ütról készségesen ad bővebb információt — írták — a Dav szerkesztősége. Mi sem mutatja jobban a szlovák és a magyar lap — mondhatni — egymással való azonosulását, mint a Davnak Az Üt megjelenése alkalmából a magyar lap szerkesztőségéhez küldött üdvözlete, amelyet az utóbbi első számában közölt is. „Kedves baj- társak — olvashatjuk a levélben —, kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket, hogy üdvözölhetjük az első kultúrpolitikai magyar folyóiratot, mely Szlovenszkőn megjelenik. Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy áj harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik
