Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - HAGYOMÁNY - Somogyi Mátyás: Emberek voltak az embertelenségben
emberek voltak az embertelenségben Somogyi Mátyás Az Idei felszabadulási ünnepség Týn nad Vltavouban nemcsak abban tért el a szokásostól, hogy ezen a napon a város pártszervezete és (közigazgatási vezetői Vince József magyar nagykövet személyében vendégül láthatták egy baráti, szövetséges állam képviselőjét, és köszönthették körükben Jaroslav Hejnát, a dél-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkárát, František Samecot, a kerületi nemzeti bizottság elnökét, hanem abban is, hogy 27 év múltán, ugyanazon a téren, ahol 1945. május 10-én egymás mellett álltak a cseh partizánok és magyar antifasiszta katonák, ismét találkoztak, akik akkor, a fasizmus bukásának előestéjén megtalálták a közös nyelvet, és fegyvereiket a közös ellenség ellen fordították. A városlka méltó módon fölkészült az eseményre. A cseh és magyar nyelvű plakátok, a szépen díszített kirakatok, a főtér és az utcák zászlói emlékeztettek arra, hogy ebben a városban mélyek a csehszlovák-magyar barátság gyökerei. A művelődési házban az antifasiszta harcosok szövetségének helyi szervezete kiállítást rendezett a vidék ellenállási mozgalmának dokumentumaiból. A látogató fölidézhette a Heydriicih birodalmi ihelytartó ellen elkövetett merénylet utáni terror véres eseményeit (Týnben a „heydrichiáda“ alatt — így inevezték a cseihek ezt a szörnyű fasiszta bosszút — hat embert végeztek ki). Érdekes dokumentumok szemléltetik a Šumava II. partlzáncsoiport tevékenységét is. A kiállításon kiemelkedő helyet kaptak a csehszlovák-magyar antifasiszta együttműködés dokumentumai. Egy külön tablón még a hagyomány „sajtóját“, azaz a fegyverbarátság történetével foglalkozó újságokat, köztük az Új Szó t, a Rudé prävot, a Hlas revoluce t, a Tvorbát, a Magyar Hírlapot, a Lobogót is kiállították. A látogatókat valóban szakavatott emberek, Josef Bälohubý és Karéi Landík kalauzolták, akik 1945-ben szoros kapcsolatban álltak a magyar alakulatokkal. Május 6-án este a týni Zlatá lód (Arany Hajó) szállóban vagy hetven Sumavát járt partizán gyűlt össze. A ma már 60—70 éves veteránok szívélyesen köszöntötték körükben a magyar partizánküldöttség itagjait: Fábián Ferencet, Kárpáti Zoltánt, Pikó Györgyöt, Pozsonyi Tivadart, Somlai Sebestyént és Szvitankó Lajost. Kár, hogy többen nem jöhettek el erre a találkozóra. Hiányzott Lehoczky András, Vályi Antal, nem jelentek meg a Szlovákiában élő harcostársak sem. Ezen a veteráintálálikozón alkalmam nyílt beszélgetni Josef Klimešsel, aki 1944—45- ben a Šumava II. partizánalakulat törzsparancsnoka volt. íme a nyilatkozat: — Meggyőződésem, hogy a magyar kisembereket, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket akaratuk ellenére hajszolták a Szovjetunió elleni háborúba. Abban a tudatban léptünk velük kapcsolatba, hogy helytelen volna az egész magyar hadsereget ellenhagyomány
