Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Bemutató a Magyar Területi Színházban

Garas Dezsőt (Gold Lajos), N érne thy Fe­rencet (Bíró) iés Almási Évát (Tóth Ró­zsi), de kár volt egy dokumentum játék okán filmeseket végigrohangálta t ni a színen. Az ilyen külsőséges cirkusz nem pótolja a belső feszültség hiányát, nem ad atmoszférát, nem színez semmit, in­kább zavarja, még jobban elmossa az író igényesebb mondanivalóját. A József Attila Színház jóval kisebb lehetőségekkel mutatta be Kertész Ákos Makra című regényének drámai változa­tát. A siker ez esetbein nem maradt el, és ez elsősorban a szerző eredeti elgon­dolásainak, főhőse kitűnően egyénített arculatának köszönhető. A színjáték ér­tékeinek elemzésére itt nem térek ki, mert egy másik írásomban megpróbálom magát a regényt, az utolsó hónapok leg­sikerültebb magyar prózáját Ismertetni. A teljesség kedvéért meg kell még em­lítenem, hogy a Huszonötödik Színház az évadban két bemutatót tartott. Her­nádi Gyula és Jancsó Miklós Fényes sze­lek című játéka — korábban film ké­szült témájából — túljutott az ötvenedik előadáson. Fekete Sándor Hőség hava című „kollektív nyomozása“ bemutatásá­val ez a kísérleti színház hű marad ere­deti eszmei elgondolásaihoz. A Vidám Színpad két bemutatója közül Bárány Tamás A szülő is ember című zenés vígjátékát tartja a kritika szórakozta- tóbbnak. Áprilisban az Állami Déryné Színház pesti színpada megtartotta Szenczi László Nem mindenki jut el Flo­ridába című színművének főpróbáját. A cím találóan jelzi egy amerikai rokoni látogatás csődjét. Hegedűs Géza Versenyt a szelekkel című színjátékát az Irodalmi Színpad mutatta be ugyancsak áprilisban „Pilla­natkép a mi magyar reneszánszunkról... egy nagy költő rakétázó pályafutásának álomszerű felidézése — mondja a szer­ző. — Hőse Janus Pannonius, cselekmé­nyét az ő hajdanvolt élete, dicsősége és tragédiája adta, célja ismerőssé tenni ezt a most végre újra felfedezett na­gyon nagy poétát, akit nem hiába ne­veztek Pannónia dicsőségének." A polihisztor Hegedűs Géza megbecsü­lést érdemlő értékes munkát végzett, ínyencfalat ez a jól megrendezett ün­nepi megemlékezés a versek, a szép ma­gyar szó kedvelőinek. Egri Viktor Bemutató a Magyar Területi Színházban (Felkai Ferenc: Madách) Madách izgalmas író. Életműve gaz­dag, korunknak is sok mondanivalót tar­togat. Ilyen ihletésből keletkezhetett annak idején Felkai Ferenc Madách cí­mű színjátóka, amelyet most tűzött mű­sorára a Magyar Területi Színház. Fel- kai olyan helyzetekben szerette volna bemutatni Madáchot — tizenhat év tük­rében —, ahol elsősorban családja és barátai körében láthatjuk. „Megkísé­reltem emberközelbe hozni Madáchot" — olvassuk a kiadott műsorfüzetben —, Fráter Erzsit is kendőzetlenül, szépítés nélkül, ahogy én láttam“. A lazán rögzített színpadi szereplők (mert inkább azok, mint alakok) ebben a tizenkét képre bontott cselekményben idegenül mozognak. A rövidre szabott jelenetek sem hagyják, hogy karakterük­ben pontosabban körülhatárolt típusokat formáljanak meg színészeink, és ne has­son mesterkéltnek a történelmi háttér, amely előtt a szerző mozgatni véli alak­jait. Nemcsak a bemutatott jellemek hé­zagosak, hanem az arányok is eltorzul­nak, megszakad a folyamatosság, elma­rad a nélkülözhetetlen drámai feszült­ség, sőt a színhely sem mindig autenti­kus. A „kék“ és a „rózsaszín“ szoba, az „oroszlánbarlang“, a biliárdasztal, a nagy földgömb, az aranykeretes zenélő óra, amely a Fra Diavolo „egy kedves dal­lamát“ szokta játszani — sajnos ez is hiányzik. Hiányzanak az Ő9ök képei, a kis könyvtár, a kéziratcsomók, a ro­mantikus tiroli képek és sok más ked­ves használati tárgy, amely néma társ­ként tanúskodhatna a történelmi múlt jellegéről. Nagy volt az a kor, mely Ma­dáchot a magasba küldte: „két erős év­tized, melyben az ébredő nemzet minden energiája forrásnak indult, és amely ka­put nyitott Európa minden nemes gon­dolatának". Kár, hogy a színpadi műben nem ezt a keresztmetszetet kapjuk. Lá­tunk ugyan egy lexikális ízű színdara­bot, egy közepes szintű háromfelvonásos szokványdrámát, amelynek átlagsikerét legfeljebb a fölkészült rendezés és a tu­datos, becsületes színészi munka bizto­síthatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom