Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Kovács László: Vogulhon balladája (Juván Sesztalov: Kék vándorutak)
felidézése. Először a vidám, aztán a szomorú hírek: „Felidézzük Joszifot, akit úgy hívtunk, hogy Uszjup ... Kár, hogy teljesen elveszett ember lett ez az Uszjup. Papagáj lett: megváltoztatta a nevét... Már odajutott, hogy nem tudja megkülönböztetni a tavi sügért a folyami sügértől. Még a saját anyanyelvét is elfelejtette ... Mindenről beszéltein Uszjupnak. Földünk jelenéről és jövőjéről... Erre azt felelte: Nincs ott lehetőség kulturált pihenésre ... Te is tudod, hogy a nép közt mit beszélnek az ilyen papagájokról: Semmirevaló emberek, készek a népüket semmirevalónak tartani, és igyekeznek elkülönülni tőle. Az ilyen emberektől elfordulnak sajátjai, de nem tartják magukénak mások sem ... Az erős emberek harcolnak azért, hogy népüket híressé tegyék, és népük boldog legyen.“ Vogulföldön a becsület, a kitartás, az élet próbája: ellenállni dél csábításának, a könnyebb életformának. „Mert akkor ki fogja őrizni a rénszarvasokat, ki fog segíteni földieinknek, hogy utolérjék mai világunkat!?“ Mert a vogulok meg tudják becsülni az idegen segítséget (Marija Dolgusináról, a fiatal orosz orvosnőről népmeséket mondanak, népdalokba szőtték a nevét), de felemelkedni, „utolérni mai világunkat“ a saját erejükből, a saját részvételükkel akarják. Potyopka portréja mellett talán Szilkáé a legművészibb. Szilkának, a leghíresebb vogul vadásznak a története több mint portré: ballada. Stílust is vált Sesztalov az ő történetének elbeszélésekor: a cselekményt szaggatottan, időben előre és visszaugorva adja elő, keresve a lelki mozgatóerőket. Háború: Moszkva, Varsó, Berlin; visszatérve csodás, majd önemésztő szerelem; boldog házasság, szülői átok; Naszta menekülése, szerencsétlenség, magány. A régi törvények szerint éljen, ahogy szülei kívánják, vagy az újak szerint, ahogy Naszta? És Szilka döntött: „Nasztához kell utazni. A jövőbe kell menni! Két tűz lángja között nem élhet meg az ember! És a mi Szilkánk elutazott. Befogta a rénszarvasokat és elutazott! __“ A vogul nép is döntött. „A jövőbe kell menni!“ A döntést sok küzdelem, sok önemésztő harc előzte meg, amely még most is tart. A harcosok között vannak bátrak, mint Ityja Tátyja, Arszentyij, és vannak ingadozók, mint Szilka és árulók is, mint Uszjup. Ennek a harcnak hűséges krónikája, a bátraknak és gyáváknak művészi története ez a könyv. lőrincz Gyula: Grafika, II.
