Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Poézis és politikum (A Vihar sikere és tanulságai)

„Számomra az erkölcsi kérdés az ideológiai, pártossági és állampolgári problémákkal van a legszorosabb összefüggésben. Egy ember és társadalom erkölcsi világát minél mélyebben, érzékenyebben ismerem meg, annál erősebben mozgatja meg a közönség értelmét és érzelmeit.“

m

A zenei, pontosabban akusztikai hatások a mai színpadi miliőből már kihagyhatatlanok. Nemcsak azért, mert a legfiatalabb múzsa, a film zenéje elkényeztette a közönséget, hanem azért is, mert a zenei, illetve hanghatások olyan árnyalatnyi pontossággal fejezik ki a mondatok, érzések hangulatát, amire az élőbeszéd képtelen.

Beke már a Kísérteteket is a zenei hatás kihasználásával rendezte, s a közvélemény várakozásával ellentétben ugyanezt tette a Vihar esetében is. Azt hiszem, az ilyen megoldások hasznosak, talán több hatásépítő elemet is kölcsönözhetne a színház a rádió- és tévéjátéktól, valamint a filmre vitt drámai művek kellékeiből.

Külön dicséret illeti Platzner Tibor színpadképét. Hatásos volt a függőlegesen a hát. térre vetített Volga folyó, az égig érő felkiáltójel szimbóluma. Ebben a színpadképben a vetített variánsok előnyösen gazdagították a színpadi élményt.

Hogy ne használjam a megszokott frázisokat, melyek a Thália valamennyi bemutatója után elhangzanak a sajtóban, az „újabb mérföldkő“, a „lépcsőfok“, a „bizonyítás“ és „csúcsteljesítmény“ kifejezések helyett szögezzük le, hogy a Thália fejlődő színház, mely minden egyes bemutatóelőadás alkalmával megújítja erőit, s alakítja önmagát, valamint a közönség ízlését. A Vihar volt az eddigi legnagyobb siker színé- szileg is, a rendezés szempontjából is.

Gágyor Péter

Szerkesztőségi megjegyzések: A múlt számunkban Egri Viktor Érzelmes utazás című írása alól kimaradt a szerkesztőségi megjegyzés, mely informálta volna olvasóinkat, hogy a közölt írás egy készülő regény első fejezete.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy következő (decemberi) számunkban kezdjük közölni folytatásokban Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című szociológiai művét, mely szépirodalmi eszközökkel jeleníti meg a dél-szlovákiai parasztság történelmének metamorfózisát.