Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Poézis és politikum (A Vihar sikere és tanulságai)
tünk a múltba, hogy legalább főbb vonalaiban fölvázoljuk azt a folyamatot, amely a Vihar rendezőcentrikus előadását eredményezte. Nézzük hát sorban a rendezéseket: A Két úr szolgája a nagy fordulatszámú eseménypergetés próbája volt. A rendezés rámutatott a bergámói nép erejére a passzív társadalmi osztállyal, a kényelmesekkel szemben. A Kísértetek újabb kísérlet. Sajátságosán közelíti meg az idegen világot. Ibsen sokkal távolibb miliő, mint Goldoni. Beke kockáztat: a végletekig fesv'/i a hangulatot, felgyorsítja az esemény pergését — és nyer. Cocteau Rettenetes szülőkjében már három dimenziós festményként vibrál a színpadkép. Beke látszólag fölösleges elemekkel zsúfolja tele ezt a miliőt. A kerékpár, a prő- bababa, a súlyzó, a kocsikerék azonban csak látszólag fölöslegesek, hiszen éppen fölöslegességükkel mondanak sokat. Ugyanez a gondolat valósul meg a rendezésben is, amely kissé távolról, elidegenítve követi a szüzsét, csak az emberi felvillanásokban (a szerelmesek dialógusaiban és küzdelmükben) oldja fel a rendező ezt az elidegenítő hatást. Már az Énekes madárban is érvényesültek az előző rendezések megoldásai. Tamási Áron dramaturgiai hibáját a játék tudatos transzponálásával sikerült kiegyensúlyozni. A díszlet és megvilágítás magában hordoz jó néhány hasznos ötletet az előbbi rendezések tapasztalataiból. Az Énekes madár lényege azonban folklór, a paraszti mítoszteremtő vagy inkább mítoszmegőrző világ visszatükröztetése volt. Az Énekes madár Beke nézésmódjának, a képi gondolatvilág kiteljesítésének a próbája volt. Mit örökölt a Vihar? Ennek a rendezésnek a legnagyobb pozitívuma éppen a rendező képi látásmódjában jelentkezett. A dráma két nyelven (két jelrendszerben), a hagyományos színpadi nyelv és a képiség párhuzamos vonalán bontakozott ki. A Vihar képisége nem azonos a hagyományos filmszerű látásmóddal, hanem a képi gondolkodás színpadi megvalósulása. E képiség célja nem a díszítés, hanem a tömör kifejezésmód. Az eseményekkel párhuzamosan (esetleg előttük és utánuk is) fejeznek ki egy-egy motívumot, ily módon erősítve fel annak hatását, szinkronizálva a ikét világot: a színpadi valóságot és a színpadi lelkivilágot. A Vihar forradalmi dráma, ez tény és való. Dobroljubov a forradalmi demokrácia elvi tételeinek művészi igazolását látta benne. Annak ellenére, hQgy Osztrovszkij családi környezetből merítette a témát, az 1860-as év forradalmi indulatai átsütnek a hétköznapi történeten. A dráma témája Katyerina tragédiája. He^er Ágnes szerint Osztrovszkij a Viharban hőst akar teremteni, sőt meg is találja az igazi hőst. Ezzel szemben Jurij Borev így érvel: „Osztrovszkij Viharja nem fejezi ki még hozzávetőleges teljességgel sem a tragikum lényegét. A XIX. század realista művészete ismer tragikus sorsokat, szituációkat, de szinte egyáltalán nem ismer tragikus jellemeket. Ez abban leli magyarázatát, hogy érvényesült az egyéneket megnyomorító és elkorcsosító bur- zsoá munkamegosztás, hogy a készpénz uralkodott s hogy a tőkés termelési folyamat megfosztotta az embert egyéniségétől. Az ember a tőkés társadalomban, mindaddig, míg rá nem talál az e társadalom ellen vívott tudatos harc útjára, nemcsak hogy magányos ember, hanem részember is, egy kis szilánkja az emberiségnek, és nem összpontosítja óriási erőit, mint Hamlet és Othello. A magántulajdon uralma magányos és részembert szül, egyoldalú embert, aki meg van fosztva a nagyságtól, az egyetemességtől, az igazi hősiességtől. A forradalmi hősiesség szülte burzsoá kor eltemette vagy legalábbis el akarta temetni az őt szülő hősiességet.“ Beke rendezése inkább Jurij Borev tételét kívánta igazolni. Katyerina nem hős, hanem deheroizált ember, rabszolgasorsának szenvedője, akinek az élet — mert kegyetlen — büntetés. Katyerina figurája rokon Repin Hajóvontatók című képével s az orosz Irodalom jó néhány hasonló figurájával Gogol Akakij Akakijevicsétől és Csehov Vany- ka Zsukovjától Tolsztoj Feltámadásának Katyusa Maszlovájáig. Kövesdi Szabó Mária Katyerinája is ehhez a koncepcióhoz igazodott. Passzív szenvedő alanya az eseményeknek, csupán két esetben: a bűnbeeséskor és az öngyilkossági jelenetben kezdeményez. Élete a részember tragédiáját fejezi ki, akinek két lehetősége van: élet, amely rabszolgaság és halál, amelynek vállalásához döntő elhatározásra van szükség. Katyerina — helyzeténél fogva — népi hős. A nagy tragédia az ő lelkében játszódik le. Tiszta, töretlen jelleme szembefordul a kor babonáival és megalázó
