Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - FIGYELŐ - Szakolczay Lajos: Orbán Balázs: Székelyföld képekben
Jány felettese, báró Maxmillian von Weichs vezérezredes, a „B“ hadseregcsoport parancsnoka nem viseltetett Jóindulattal magyar fegyvertársai iránt, ez volt a háttere a németek részéről megnyilvánuló, a visszavonulás folyamán tapasztalt bajtársiatlan magatartásnak. Ellenben Jóakaratú volt a Jány mellé beosztott Hermann von Witzleben vezérőrnagy, az 1944-ben Hitler-ellenes összeesküvésben való részvétel miatt kivégzett Witzleben tábornagynak az öccse, de egyénileg nem sokat tehetett. Nagy Vilmos tanúsága szerint a németek azért kívánták Jány felváltását, mert állandóan erősítést kért, hangoztatva, hogy máskülönben a továbbiakért nem vállal felelősséget. Gróf Stomm Marcell vezérőrnagy, aki a III. hadtest parancsnokaként szovjet fogságba esett, szintén persona ingratának számított a német hadvezetőségnél. A könyv utolsó fejezete a németekkel szembeni katonai ellenállás kezdeteiről szól. A szerző bírálja Stomm Marcellt, mert a hadifogságban nem vállalkozott arra, hogy a hadifoglyokból egy antifasiszta hadosztályt szervezzen, s a tiszti küldöttséget, amely erre föl akarta kérni, még csak nem is fogadta. Tény viszont az is, hogy egy magyar antifasiszta hadosztály vagy akár egy nagyobb egység megszervezése nem volt feltétlenül Stomm altábornagy személyéhez kötve. A szerző figyelmét nyilván elkerülték Károlyi Mihály angol nyelvű emlékiratai, amelyek szerint ő még a doni katasztrófa évében levelet küldött Rákosi Mátyásnak Moszkvába, hogy hajlandó lenne Londonból oda utazni a célból, hogy a Szovjetunióban levő 60—70 000 magyar hadifogolyból nemzeti lobogó alatt magyar brigádot (eredetiben így] szervezzen, amely a felszabadító harcok folyamán bevonulhatna Budapestre, mint ahogyan de Gaulle tábornagy vonult be csapataival Párizsba még a szövetséges hadak előtt. Ezt az ajánlatát a MajszkiJ londoni szovjet nagykövettel tartott megbeszélése után tette. Majszkij helyeselte Károlyi gondolatát.2 Rákosi azonban sohasem válaszolt a levélre. Majszkij nyilvánvalóan arra számított, hogy Károlyi személye mellé állította volna a munkásságot és a földbirtokreformjára emlékező parasztokat, s átpár- tolásra ösztönözte volna a honvédség nagyobb részét is. A katonai vezetést természetszerűleg valamelyik hadifogolytáborból jelentkező törzstisztre bízták volna. Tény az, hogy antifasiszta magyar haderő felállítására csak dálnoki Miklós Béla kormányának hadüzenete után került sor; s mire a két rosszul fölszerelt hadosztály hadműveletekre alkalmassá vált és átlépte a nyugati magyar határt, be is fejeződött a háború. Nem ártott volna a könyvhöz fényképeket és térképvázlatokat is mellékelni. A Czebe-Pethő féle könyv vagy Horváth Miklós munkája (A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál) e szempontból jól használható anyagot kínált volna. Fogarassy László 2 Michael Károlyi: Faith without Illusion. London, 1956, 307. 1. Az eredeti angol szövegből idézzük: „In 1943, through the Soviet Ambassador Maisky, I got in touch with Mátyás Rákosi, in Moscow... I proposed to go to Moscow and form, under its own colours, a Hungarian brigade recruited from the sixty to seventy thousand Hungarian prisoners in the U.S.SiR. Who, at the time of liberation, would march into Budapest . . . Maisky approved of the idea. Rákosi never answered.“ Orbán Balázs: Székelyföld képekben Orbán Balázs útja romantikus hevüle- tű felfedező út, egyszeri és megismételhetetlen. Orbán, a 48-as forradalmárok társaságában emigrált „csontbáró“, Victor Hugótól tanulta a fotográfusi mesterséget. Az, aki újból vissza akarja lopni e sohasem rekonstruálható, idő ködébe veszett székelyföldi varázslatot, Erdélyi Lajos fotóművész, Sütő András marosvásárhelyi lapjának a munkatársa. Egy szerencsés véletlen — Mészáros József könyvtáros jó szeme — kellett ahhoz, hogy a több, mint száz évig kallódó Orbán Balázs-fotók napvilágot láthassanak. Több mint száz évnek kellett eltelnie, míg a nemzetközi fotoművészetben magának egyre nagyobb megbecsülést szerző művész megkísérelhette a múlt századi világ feltámasztását.