Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - Ajgi, Gennagyij: Versek (Oravecz Imre fordításai)

Gennagyij Ajgi

mező: kalászol már a zab

a mezon az álom része:

egyre több folt! — mint a véraláfutások:

látszanak a bőr alatt! — színe így változik ősz felé:

és mintha szállna fölfelé valahol a messzi múltból az élő vér:

a láthatatlan — örökké bújőcskázik velünk! — mintáiba a hároméves csikók vérének mintáit faragták:

így kiáltottam: „drága szentjeim!“ —

vékony arany álmuk szétterül a mezőn:

ezt énekli a foltos Zab:

a lélek páratlanszámú Odva:

szélére — ilyen — mint a vér cseppeket sodorva:

ezt álmodja az Este = minden legény a Mátkain-Vérszerinti: arany:

mint a testet borító sebekben — bennünk is —:

felbonthatatlan: élő álmot

* = a költő családjának sámán-jele

Variam Salamovnak fokozat: az állékonyok

Önnek is megjelent már valami bíborszínű:

és megszületett talán egy kép mindenkiben:

mindenkitől független —

nem a koldussors: a tünékeny forma láthatatlan lángja ez:

a hangtalan szélben? —

vagy

a veszély lehetősége van: a megvilágított arcokon? — mintha

felnyitásra várnának: mintha adni akarnának —

vagy a mindenkinek gyűlő, mindenkin felsütő:

a Szó-parázs másíthatatlanja? —

üzenet nélkül szellem nélkül:

mintha hangtalan szélben:

magától lobbant fel mindenütt?

és: eihervadnak a rózsák

nincsen alvó — csak álom!

reszkető lánghoz hasonlóan!

és — észrevétlen —:

zuhanásáig

magányosan:

hogy égjenek

a láthatatlan helyek dolgai: helyet adva

a hamu:

a lélek:

mindenek

kezdetének

így: szétosztottam volna magam! így: nem hangzott volna: „eli-lima .. így: voltak a rózsák

így:

nincsenek