Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - Kondrót, Vojtech: Tegeződés pertu nélkül
Vojtech Kondrót tegeződés pertu nélkül Nulladik ismerkedésünk, elég régen: Kezdetben csak egy név volt, mondjuk egy a Klub prátel poesie 100 modern költő című antológiájának nevei közül; még korábban a Jilm a vítr, ez a költészetéből vett karcsú cseh válogatás, s még ennél is korábban — azt hiszem, a legelején — Beniak Večerná blýskavicája. Élő klasszikus: kezdetben volt a csehre-szlovákra fordított Illyés. Első ismerkedésünk, a közelmúltban: Csak mindezek után találkoztam vele eredetiben. A Mladá Tvorbának 1968 elején miniantológiát készítettem a mai magyar költészetből. A Dőlt vitorlából az Egykorúakat, a Megtalált karaván-naplót és az Esőben, utcán, úttalant fordítottam le. Tetszettek, mind, éppen ezért vállaltam a tolmácsolásukat. Légkörüket rokonnak éreztem a verseimével. Pontosak és tiszták. A gyermekkor a semmit nem takargató felnőtt szemével. Férfias, cselekvő szomorúság. Második, sajnos, egyetlen ismerkedésünk: 1969 novemberében találkoztam „Gyula bátyámmal“, Budapest fölött, a villájában, este. Tegeződés pertu nélkül, magyarosan, rokonszenvesen. Férfiasan. Izmosán. Illyés Gyula hatalom, igen, költői hatalom: ez volt róla az első benyomásom. Önerejű, magában és önmagában kibomlő, a nemzet emlékezetét és a világ, elsősorban Közép- Európa emlékezetét hordozó. Egyszerre magyar és közép-európai. A folytonosság, az összetartozás szüntelen tudata. Interjú egy külföldi rádiónak. Franciául, „második anyanyelvén“ válaszol. A falakon pedig pásztorsubák, furulyák, fokosok. Ez Is ő: a puszta embere. Harmadik, talán legszilárdabb ismerkedésünk: Puszták népe és Petőfi. A Puszták népében főleg a magyar nyelv különös zamatai, a káromkodás költészete, amely őt magát is nevelte. Aztán a verekedések. „Minden falunak megvan a maga sajátos verekedési módja, amely jellemző rá, amely nélkül leírása hiányos lenne.“ Aztán a szólások tiszta, nemzeti metaforái: „Magyar ember kés nélkül a kiskapun se lép ki“, vagy még lapidárisabban: „Bicska a templomban is jó“. S a Petőfi, mindenekelőtt. A költőt talán arról ismerni meg a legcsalhatatlanabbul, hogy mit és hogyan ír a másik pályatársról. (És melyikről). Kit választ, hogy rajta keresztül önmagát is kifejezze. Az, hogy Illyés Petőfit választotta, mindennél jobban bizonyítja, hogyan értelmezi a saját küldetését, századunk költőjének küldetését.
