Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - Pašiaková, Jaroslava: A magyar szürrealizmus
Hunok Párizsban cimű önéletrajzi könyvében Illyés ezt mondja: „Az én mércém mindenben az a fok volt, amely a szellem feszültségét kívánta és érte el. Mindenkitől a legfelső határt kívántam meg, és mindig új utat a ponttól, amelyhez magam már eljutottam.“ Ezt a mércét és ezt a követelményt elsősorban önmagával szemben alkalmazta. Ezért érthető, hogy nem merevedhetett meg egyetlen irányban sem, vagy csak addig a pillanatig követte, amíg önerejéből túl nem lépett rajta. Találóan vázolta föl és elemezte a magyar irodalom háború utáni fejlődési szakaszát — s ezen belül a saját szerepét — La littérature hongroise, dite jeune (Az ifjúnak nevezett magyar irodalom) című, a Dokumentumban franciául közölt cikkében (1926 decemberében): „Par suite de la nouvelle sensibilité issue de la révolution des machines et des nerfs, nous arrivons ä la formation d’une nouvelle conscience internationale qui, une fois formée, ne tardera pas ä transformer en une culture ä la fois homogéne et llber- taire notre chére civilisation tellement compromise et si vainement défendue par des exploiteurs sentimentaux. Partout l’on apergoit fermentation de cette conscience ä venir, les mugissement des sirénes d'usine la saluent, les nuées de poussiére montant de ľ écroulement des creux monuments de la pensée la saluent el quelques poétes n’ayant plus rien ä perdre, ont franchi les murs de l’esthétique et de la morale. Aprés les années de recherches, de divagations et d’écchecs, toutes possibilités essayées, on ne se trompera plus. Que l’on finissé done ä nous emmerder en parlant „des curieux efforts des jeunes“. Si enhardissant que solt se mot, nous y entrevoyons trop la mauvaise volonté de ceux pour qui jeunesse veut dire erreur. Nous qui avons refait toutes les expériences ä force de changer continument de peau, nous sommes devenus plus nus qu’un air musical, plus sensibles que l’air des champs de neige: le moindre vent venant de ces vastes et étranges domaines de demain traverse notre coeur ... Ceux qui en nous regardant, ne parlent que d’une tendence littéraire, sont semblables ä ceux qui ne voient pas la forét ä cause des premiére arbres. Comment leurs expliquer ce que nous voulons, nous qui ne voulons absolument rien en faveur de leur monde, de ce monde actuel dönt les réalités ne nous rappelent que ces ridiculs décors de théäťre... Me comprenez vous? Donnez-nous la main. Pour fairé connaitre l’histoire de la jeune littérature dite hongroise, il faudrait faire connaitre l’histoire de la Hongrie et sourtout celle des derniers dix ans. J’y renonce. En 1915 le poéte Lajos Kassák fonda la premiere revue d’avant-garde en Hongrie, intitulée Tett (Action). Aprés l’interdiction de celle-ci, 11 fonda la deuxiéme, qui s’appella Ma (Aujourd’hui). Aujourd’hui voici la troisiéme, sur la couverture vous voyez Dokumentum. Au cours des années, un nombre d’écrivains et d’artistes se groupérent autour de Kassák. Tous, poussés par le méme besoin de réagir contre ce monde d’apparences et de fictions, se mirent ä chercher et ä extérioriser — chacun ä sa maniere — ce qui est réellement réel et durable, ce qui existe et existera dans la vie et dans la mórt. Quelques-uns des peintres comme Béla Uitz, Moholy-Nagy sont connus ä l’étranger. Quant aux écrivains, presénts ä ce départ: Tibor Déry, Endre Gáspár, Andor Németh, József Nádass, Róbert Reiter et d’autres, on fournira des documents sur eux.“ Fordításunkban: „A gépek és idegek forradalmából származó új érzékenység által új nemzetközi tudatformához érkeztünk, amely — ha egyszer létrejött — nem késik majd homogén, egyszersmind szabad kultúrává alakítani kompromisszumokkal terhes és az érzelmes kizsákmányolok által hiába védelmezett drága civilizációnkat. Az ember lépten-nyomon megfigyelheti ennek az új tudatnak erjedését, s jöttét a gyári szirénák üvöltése köszönti, korhadt gondolat-építmények összeomlásának magasba emelkedő porfelhője köszönti, s néhány költő, mert nincs több vesztenivalója, áttörte az esztétika és a morál falait. Keresések, kitérők és minden lehetőséget kipróbáló kudarcok évei után nem fogunk többet tévedni. Hagyják már abba a mocskolódást mondván: „az ifjúság furcsa törekvései“. Bármilyen erős legyen ez a kiszólás, átallátunk mindazok rosszakaratán, akik számára az ifjúság egyjelentésű a tévedéssel. Mi, akik minden tapasztalásban csalatkoztunk, bőrünk örökös vedlésére kényszerítve mezítelenebbek lettünk a zene dalia
