Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Váradi-Sternberg János: Utak és találkozások (Kárpáti Kiadó, 1971)
is sejtetik, társadalmi fog.antatású, közösségi problematikával birkózó költeményekről van szó. „Dal? — kérdi a fiatal költő a Kitérőkben. — Legyek nyilvános senkiházi. Lírai? Legyek szerelmes homo sapiens. Köztem és magam közt? / Legyek hasonlat, kit kezdetben teremtett isten nyugalomban.“ Nem dalt, nem felelőtlen lirizálást, nem „csillagsziporkázást", nem „sóhajokat“ várunk Kulcsár Ferenctől. Hanem továbbra is eddigi erényeit: szűkszavúságot, pontosságot, lényegre törő gondolkodásmódot, megkísértett teljességet, életet, valószínűt, nyerset — olyat, ami a vers „túloldalán“ van. Zalabai Zsigmond Váradi-Sternberg János: utak és találkozások (Kárpáti Kiadó, 1971) Ismét egy könyv, amelyik nem deklarál, hanem bizonyít. Nem kinyilatkoztat, hanem dokumentál. A kölcsönösségről nem jelszavakban beszél, hanem meggyőző példáit sorakoztatja fel. Szerzője, az Ungvári Állami Egyetem történészprofesszora, Váradi— Sternberg János azt teszi, amit Tamási Áron a harmincas évek végén így fogalmazott meg: „Azt keressétek, ami összeköt, és nem, ami elválaszt!“ A könyv cikkeket és tanulmányokat tartalmaz az orosz — ukrán — magyar kapcsolatok történetéből. A jórészt ismeretlen levéltári anyagot feldolgozó írások zöme előzőleg moszkvai, leningrádi, kijevi, budapesti és ungvári akadémiai vagy egyetemi kiadványokban jelent meg, könyvalakban azonban nemcsak a tudományos körök, hanem a történelmi és irodalmi beállítottságú emberek érdeklődésére is számot tarthat. A szerző mind az orosz és ukrán, mind a magyar történelem és irodalom alapos ismerőjének bizonyul. (E. Fehér Pál egyebek közt tudni véli róla, hogy Leningrádban végzett Tarlé akadémikus tanítványaként.) Az a felkutatott gazdag anyag, amelyet a könyvében rendszerez, s melynek alapján következtetéseket von le és ítéleteket alkot, valóban imponáló. Feldolgozási módszerére és stílusára nem a személyesség közvetlensége vagy a vallomás hőfoka, esetleg a fogalmazás túláradása a jellemző, hanem a feszes logikai elrendezés, a szabatos, találó, marxista megalapozottságú tanulságok és összegezések. A kerekded cikkek és tanulmányok emellett olvasmányként is élvezetesek. A szerző alapos szakszerűséggel fejteget, bizonyít, dokumentál. Egyéni állásfoglalásai mindvégig színtiszta tárgyilagosságon alapulnak, s rendkívüli pontosságra törekvést érezni mögöttük. A könyv két nagyobb fejezetre oszlik. A Forradalmi kapcsolatok című fejezet négy tanulmányt tartalmaz. Az elsőben arra derdül fény, miként vélekedett Lenin az újkori magyar történelem kiemelkedőbb fordulóiról. A második azt vizsgálja, hogyan hatott Plehanov a századforduló magyar munkásmozgalmára. A következő a szentpétervári forradalmi munkásság képviselőinek magyar rokonszenvéről tanúskodik. A negyedik írás Frankéi Leó és az orosz forradalmárok barátságát tárgyalja. A Kulturális kapcsolatok című fejezet a terjedelmesebb: nyolc tanulmányt tartalmaz. Ezek mindegyike temérdek új adatot és összefüggést derít fel. A szerző utánajár, kik és hol tanultak a kijevi diákok közül Magyarországon. Kutatja, milyen volt a kuruc kor Puskin szemével. Érdekes tényeket tudunk meg Gercen és Teleki Sándor barátságáról. Nyomon követhetjük, hogyan hódított Petőfi szelleme az orosz és ukrán társadalomban. Méltatást találunk az első magyar nyelvű ukrán népdalgyűjteményről és szerzőjéről, Lehoczky Tivadarról. Megismerkedünk Ivan Franko magyar tárgyú művével. Terjedelmes tanulmány foglalkozik Tolsztoj Leónak Magyar- ország és irodalma iránti érdeklődésével. Végül Asbóth Oszkár oroszországi útinaplójáról nyerünk tájékoztatást.
