Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - Jaroš, Peter: Szégyenpír
sűrű nemzetté értek, hogy megrészegednek a saját tartalmuktól és úgy óbégatnak a bélváladékaik fölött, ahogy azt gyakran más nemzetek is cselekszik. Dehát fölösleges lett volna mindezt a szomszéd asztalnál üldögélő hollandnak magyarázná, ezért Pavol és Bricka inkább újabb korty pálinkát öntött le a garaton. A pálinka borotvaéle lassacskán szavakat metszett a nyelvükből, -amely az izom töve felől puhulni kezdett, súlyát vesztette és vibrálni Indult a szájüregben. Bricka már megfeledkezett az injekciókról, Pavol pedig a megkezdett kútról. A szeszmámor első pillanataiban egymás szavába vágva gagyogtak, bizalmasan veregették egymás vállat, eldicsekedtek katonai szolgálatuk szexuális sikereivel, de közben nem mulasztották el, hogy egymás egészségére koccintsanak. Bizonyos idő múltán, miközben hagymás, ecetes disznósajtot is ettek, ismételten megszólalt a lelkiismeretük, s ha részegen is, de föleszméltek. — Hallod, testvér — bökte meg Pavol Brickát —, nem akarok az adósod maradni... — Te? — Nekem? — álmélkodott Bricka. — Igen, én neked! — Hát ezt hogy értsem?! — Ügy, ahogy mondom — suttogta Pavol, és Brickának az egész ügy még titokzatosabbnak látszott. — Tán kölcsön vettél tőlem valamit? — próbálkozott Bricka. — Kölcsön! — Erről bizony nincs tudomásom! — Psszt! Ne kiabálj! — csititotta őt Pavol. — Ha nem tudnád, megmondom, mivel tartozom ... El kell árulnom valamit, ezzel tartozom! Nem emlékszel, te is bevallottad, hogy beteg vagy, én is bevallom, hogy ... — Te? Beteg? — csodálkozott Bricka. — Bizony, barátom, beteg, nagyon beteg ... — Mi bajod? Csak nem az ivástól ment el a kedved? — röhögött fel Bricka. — Ne tréfálj, pajtikám, komoly a dolog. Meg akarsz hallgatni? Elmondhatom? — Miért ne? Mondd csak! — De erről egy mukkot se!? — A nyavalya itt törjön ki, istenemre — esküdözik Bricka. — Hát jó, elmondok mindent a betegségemről — fog hozzá Pavol Sapko, és letörli homlokáról a verítéket, mert izzadni kezdett. — Barátocskám, ez nem olyan betegség, mint a tiéd... Az én betegségem egészen más... Pajtás, semmim se fáj, kór nem gyötri a testem ... Nekem a bensőm, a lelkem, a szívem beteg, rothadt, vad és fájós... De a szív se mint izom, hanem mint érzés fáj ... Egész Adámtól kell kezdenem, hogy megértsd ... Tudod, hogy gimnáziumba jártam, egy évem hiányzott, és befejeztem volna, de apám akkor kijelentette: Fiam, nem fogsz hivatalnokoskodni, a te kezedbe csákány, lapát, esetleg kasza meg szekerce való. Attól kezdve egy lyukas hatost sem adott. Félbe kellett szakítanom, mást nem tehettem... Nem voltam a legrosszabb diák, éppen ellenkezőleg. Össze akartak házasítani egy olyan lánnyal, akin mindig érződött az izzadság, de akkor már végképp megmakacsoltam magamat... Anyám belehalt a sok munkába... Apámmal magunkra maradtunk. Földet túrtam a nagy birtokon... Összeszorított fogakkal húztam az igát látástól vakulásig... Kibírtam, mert a dac hajtott... Az apámnak akartam bizonyítani, hogy nem engem, inkább saját magát alázta meg... Eggyel viszont tisztában voltam: attól a pillanattól kezdve, hogy megtagadta a tanulmányi költségeimet, meggyűlöltem az apámat, a birtokot és mindent... Te tudod, testvér, hogy apám halála után az egész birtokot elittam... Csak a kert, az udvar, egy-két gyümölcsfa maradt, és mikor Február után hozzáláttak a szövetkezet megalakításához, nem volt mivel belépnem.. . Elprédáltam, eltékozoltam, elittam az apai, nagyapai meg a még azelőtti jussot is, tréfát űztem a földekből, a gégémen eregettem le őket, magasból és élvezettel, fütyültem az egészre .. . De, aranyos pajtikám, ez még nem is a legrosszabb ... Bizony, ez még nem a betegség ... Az én betegségem ott kezdődik, hogy mindenkit meggyűlöltem, mindenkit kirekesztettem a szívemből, nem szeretek senkit... Belőled is csak gúnyt űztem, hisz magad is észrevehetted ... Egyetlen emberért se tudnék könnyet ejteni... Ha az embereket döghalál pusztítaná és legyek módjára hullanának előttem, egyetlen könnycsepp se hullana a szememből... Az ember durva, véres kezű mészáros, aki egyik kezével heréi, a másikkal meg más nemet
