Irodalmi Szemle, 1972

1972/8 - Turczel Lajos: Mikszáth Kálmánról

szerelmi zsákmányul. Olej apai haragja ledönt minden társadalmi különbséget: az egyszerű juhász szembeszáll a herceggel és keményen, fenyegetően mondja meg neki a véleményét. A novella Olej meddő bosszújával végződik: a lánya megszöktetése miatt érzett kétségbeesésében és fájdalmában felgyújtja a Talári hercegtől „ajándékba“ kapott aklot, és a hegyek rengetegébe veti magát. Egy másik kitűnő novellában Lapaj Istókkal, a híres dudással ismerkedünk meg, akinek a művészetét Nógrád és Nyitra megye elismert dudásai, Hexum és Petrus is irígylik, és minden pénzt megadnának a dudájáért, melynek a nép bűvös erőt tulajdonít. Lapaj azonban hem ismer olyan kincset, melyért hajlandó lenne elcserélni ezt a csodálatos szerszámot. De egy elhagyott csecsemő sírása olyan részvétet kelt benne, hogy eladja a szívéhez nőtt dudáját, hogy tejet vehessen rajta az éhezőnek.

Mikszáth egyik legnépszerűbb műve, a 17 nyelvre lefordított Szent Péter esernyője szinte teljes egészében szlovák környezetben játszódik. A regényben szerepet játszó s ia térképen megtalálható valóságos földrajzi helyeken kívül — mint amilyenek Besztercebánya, Selmecbánya, Zólyom, Trencsén, Szklenó, Klenóc, Detva, Lehota stb. — a költött földrajzi nevek is szlovákok: Glogova, Privorec, Kobolnyík, Uhlavnya stb. A tősgyökeresen szlovák népi alakok mellett a polgári, értelmiségi és dzsentri szereplők nagyrésze is szlovák vagy szlovák származású (Sztolarik, Majzik, Mravucsán, Konopka, Kozsehuba, Klempa, Kupedký, Fajka stb.j. E regénynek olyan szlovák táj- és embertelítettsége van, hogy egy cseppet sem kell csodálkozni azon, hogy a horvát nyelvű fordításához (Kišobran Sv. Petra, Záhreb 1914) ilyen alcímet használtak: román iz slovaökoga svijeta (regény a szlovák világból).

Szlovák származású -elnemzetlenedett polgári és nemesi figurák gyakran tűnnek fel a mikszáthi művekben. Az író — akit a kor nacionalizmusa erősen befolyásolt — az elmagyarosodást általában helyesnek és kívánatosnak tartja. Ennek a felfogásnak megfelelően ezeket a figurákat a kedélyes humor élénk színein keresztül mutatja meg, de a humor világos színeibe dtt-ott belekeveri a gúny és a megvetés sötét árnyalatait is. Ilyen helyzettel találkozunk például a Beszterce ostroma ban, amelynek egyik szereplője, Klívényi írnok nem más mint megvetésre méltó renegát. Közönséges alkoholista és munkakerülő, aki azonban a feje felett függő fegyelmi eljárást mindig ki tudja védeni azzal, hogy éjnek idején elénekel az öntudatos szlovákok ablaka alatt egy gúnydalt. Az ilyen „nagy magyart“ természetesen nem lehet aztán elcsapni az állásából. Az író epés gúnnyal jegyzi meg, hogy „Klívényi ügye mindig a haza ügye volt“ és nemzetének ócsárlása „volt az ő immunitása“.

A szlovák származású polgári és nemesi alakok között csak ritkán akadunk olyan, nemzeti szempontból fényesebb jellemre, amilyen például Wrbovszky Szaniszló, a Holt kortes című novella nemesi hőse. Wrbovszky szlovák népdalt énekel Mikszáthnak, és eldicsekszik neki azzal is, hogy a Matióa slovenskában kiadott egy gyűjteményt a Vág menti várak népmondáiból.

Az igazi szlovák nemzeti jelleget Mikszáth nem a polgári és nemesi osztály képviselőiben találta meg, hanem az egyszerű népben. Szlovák leányalakjai kivétel nélkül szépek és vonzók, a legények élettől és egészségtől duzzadok. Az író azt is észreveszi, hogy ebben a dolgos népben nagy alkotóképességek szunnyadnak, de a társadalmi viszonyok nem engedik azokat kibontakozni. A Különös házasság egyik szlovák alakja, a csodálatos emelőgépet megalkotó Vidonka Józsi valóságos ,géniusz“. „Amit két szeme látott, azt faragta ki bicskával, sőt még újakat is kitalált, órát csinált, az összes kerekeket, az óra minden ezer apró ízecskéjét fából, csak pondusokat akasztott a madzag végére és egy-egy követ, s az óra járt és pontosan mutatott, hogy minden óramester elbújhatott előle. Aztán tele volt ötletekkel, az önmagától járó szekéren egy évig dolgozott, a repülőgépet is próbálta."

Ilyen nem mindennapi ember volt ez a bámulatos fantáziával megáldott Vidonka Józsi, de az akkori társadalmi rendszerben mégis el kellett vesznie, mert az uralkodó osztályok elzárták a kifejlődés lehetőségét a hozzá hasonló népi tehetségek elől. Mikszáth elgondolkodik Vidonka esetén, és éles kritikával sújt le az uralkodó társadalmi rendszerre: „Volt akkor is már sok ilyen talentum az országban, de abból vajmi kev*s érvényesülhetett... legtöbbször elvesztek az ilyen istentől megáldott paraszt zsenik, kik az amerikai föltalálókkal vetekedhettek volna egyébként — s a végén koporsót csináltak otthon és egy kis pálinka reményében játékszereket a földesurak porontyainak."