Irodalmi Szemle, 1972

1972/8 - Turczel Lajos: Mikszáth Kálmánról

akikkel konfliktusa támadt, hadjáratokat szervezett. Hóbortjait a hatóságok tűrték, s veszélyes terveit, szándékait a bolondériájához idomuló módon hárították el. Mikszáth az életből ellesett históriából színes és mozgalmas regényt alkotott, és a „bolond gróf“ köré a mellékalakok egész sorát teremtette meg. Regényével végső sorban azt fejezte ki, hogy a feudálkapitalista országban ilyen képtelenségek is megtörténhetnek. Azzal, hogy Pongrácz alakját nemcsak komikusnak, hanem tragikusnak is ábrázolta, szintén az uralkodó osztályok felé sújtott, mert ezt az anakronisztikus eszményeken csüngő újkori Don Quijotet különbnek tartotta náluk.

Másfajta donquijotizmus nyilvánul meg A gavallérok hőseiben. Ezek a Sáros megyéből összeválogatott figurák a dzsentri kishivatalokba szorult alsó rétegét képviselik, amelynek a pongráczi méretű gesztusokra nincs lehetősége. Ök az osztályukra jellemző régi gavallériát a megfelelő alkalmakkor — amilyen például a történet keretéül szolgáló lakodalom — csak színészi módom tudják megjátszani, beleélve, beleképzelve magukat abba a helyzetbe, amely a valódi úri gesztusokra lehetőségeket nyújtana.

A Beszterce ostroma és A gavallérok komikumában olykor-olykor a szatirikus vonások is megcsillannak. A szatíra Iránti fogékonyságát — melyről egyébként a parlamenti karcsolatai is ízelítőt adtak — Mikszáth az Új Zrínyiász ban élte ki. Itt a világ- irodalom legjobb szatirikusaihoz méltó fogást alkalmaz: feltámasztja Szigetvár egykori hőseit: Zrínyi Miklóst és vitézeit, és helehelyezi őket a századvégi társadalmi-politikai viszonyaiba. Azok a konfliktusok, bonyodalmak és botrányok, melyek ebből a különös helyzetből adódnak, nem Zrínyiékre, hanem a kicsinyes és eszménytelen uralmi rendszerre nézve megszégyenítőek. Mikszáthnak ez a műve nemcsak antifeudális, hanem antikapltalista is, mert a nagybirtokosság és a dzsentri mellett a pénzarisztokrációról is kíméletlen képet ad. Az író legjelesebb polgári méltatója, Schöpflin Aladár találóan állapította meg, hogy Mikszáth „magát a rendszert frontálisan, írói fantáziája teljes latbavetésével támadta meg az Oj Zrínyiászban."

Mikszáth pályájának utolsó évtizedében, 1900 és 1910 között két olyan regény született — a Különös házasság és A Noszty fiú esete Tóth Marival —, melyekben a realista tendenciák — a Két választás Magyarországon és az Üj Zrínyiász című művekhez hasonlóan — kritikai realizmussá erősödtek fel.

A Különös házasság történelmi regény, s benne Miksztáh arisztokráciaellenessége és antiklerikalizmusa addig nem tapasztalt élességgel fejeződik ki. A regény cselekménye a 19. század elején játszódik. A fiatal Buttler János grófot Dőry István báró fondorlatos és erőszakos módon arra kényszeríti, hogy a falusi plébános által megejtett Dőry Máriával házasságra lépjen. Buttler semmilyen áldozattól nem riad vissza annak érdekében, hogy a gyűlölt frigytől megszabadulhasson, és igazi szerelmesével, Horváth Piroskával egybekelhessen. A gyalázatos módon létrehozott házasság felbontását azonban a m gas egyházi körűik — a papi bűnt és a „szentségtörést“ leplezve — megakadályozzák. Mikor a méltóságához hatékonyan hozzásegített Pyrker érseket Buttler felelősségre vonja, az a vádaskodásra a következőképpen válaszol: „Ez már többé nem pusztán az ön ügye. Ami az öné belőle, az liliputi dolog, amit meg sem lehet látni. Ez egy hatalmas harc volt, gróf uram, amely az egyházat és a papságot rossz szemmel méregető elemek közt folyt. Igen szomorú, hogy a hadihajón, melyet elsüllyesztettünk, rajta volt az ön búzája is, de el kellett süllyesztenünk, mert rajta voltak ellenségeink is, akik a mi hajónkat roncsolják vala össze". Buttler ebből a költőien megfogalmazott brutális válaszból megérthette, hogy az uralkodó világi és egyházi körök a középkori eszközöket is szentesítik és az igazi emberi érzést semmibe sem veszik, ha hatalmi érdekeik úgy kívánják.

A Különös házasság témáját az író megtörtént esetből merítette, melynek főszereplői tényleg a Buttler és Dőry család tagjai voltak. Amikor a klerikális sajtó a megtörtént eset tényszerűségei alapján kétségbe vonta a regény történelmi hitelességét, Mikszáth a vérbeli művész fölényével reagált: „Az elbeszélés szüzséjének (tárgyának) teljesen mindegy, hol lakott Dőry és hogy általában Dörynek hívták-e... Egy történetnek mindig igaznak kell lenni, ha jóravaló író beszéli el, csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem hogy megtörténhetett volna."

A Noszty fiú esete Tóth Marival megírására szintén egy megtörtént eset, egy csúfos kudarccal végződő hozományvadász-história ihlette Mikszáthot, melyet az 1901-es esz